Külső
Egy mobil külsejének megítélése mindig is szubjektív marad, viszont talán jól gondolom, hogy többségünknek semmilyen érzelmet nem fog kiváltani az XT532 formája. Lekerekített, íves, de teljesen feltűnésmentes, szerintem pár óra készülhetett el. A csodaszép RAZR-hez (vagy akár a MOTOLUXE-hoz) képest erős a kontraszt, de hát nem is azonos ligában játszanak. Az előlapon egy fényes, barnás színű keret igyekszik oldani az egyhangúságot. Örömteli viszont, hogy ez végre kellemesen kézbesimuló darab, a mostanában elszaporodó tepsikhez képest. Mind méretben, mind súlyban jól eltalálták, nem nagy, nem túlzottan vékony. Noha a külső elég jellegtelen, azért a minőségre odafigyeltek. A hátlap puha tapintású anyagból készült és bár fémnek a gondalata sem látszik, szépen össze van rakva, nincs lötyögés, nyikorgás, az illesztések is jók, a hátlap lepattintós, de nem adja magát könnyen.
Ha nem is a teljes előlapon, de viszonylag nagy részén terpeszkedik a kijelző. 3,5 hüvelykes képátlója pont egyezik az iPhone-nal, csak épp felbontásban köze sincs hozzá. A klasszikus TFT panel HVGA (320x480 pixel) felbontással operál, és bár pont ugyanilyen paraméterei vannak egy Galaxy Ace-nek is, sajnos képminőségben elmarad az említett koreai gyártmánytól. A kép messze van a tűélestől, a színek elég fakók, a betekintési szög átlagos, cserében legalább napsütésben elég jól olvasható marad, meg persze kapacitív és multi-touch. Felül ott a hangszóró, ami szintén kissé alulteljesít. A márkától megszoktuk a remek hangminőséget és hangerőt, itt csak az átlagos szintet kapjuk mindkét paraméterből. Kellemes meglepetés viszont az előlapi kamera és még két szenzor is elbújt itt, egyikük a közelségérzékelő, míg a másik a fényszabályzó. Utóbbi érzékenységével ezúttal nem volt baj. Lent a hagyományos négy androidos gombot kapjuk, érintős kivitelben, még kicsivel lejjebb a mikrofon helyezkedik el. Furcsa, hogy ezúttal is legalul, jobbra tolva találjuk a Motorola feliratot.
A hátlapon sincs semmi izgalmas, alul a kihangosító nyílását látjuk. Ez persze megint csak nem szerencsés megoldás, mivel a hátlap gyakorlatilag sík, ezért asztalra letéve alaposan veszít a hangerőből. Amiből viszont nincs olyan sok, közel maximumra húzva lehet jól meghallani a csengést, bezzeg a rezgőmotornak roppant vicces hangja van, de legalább tisztességesen rázza a zsebünket. Középtájon egy Motorola logó, majd legfelül a kamera töri meg a feketeséget.
Ezek után az oldalain se keressünk sok dolgot. Felül van a bekapcsoló és a 3,5 mm-es jack, balra találjuk a microUSB, míg jobbra a hangerőszabályzó és a kamera gombja (nahát-nahát) került. Utóbbiak kialakítása a Milestone 2-t idézi, csak azzal ellentétben itt kissé problémás a használatuk. Erről pedig a furcsa hátlap tehet, mivel az oldalra felnyúló részek peremet képeznek az előlaphoz képest, a gombok pedig e peremen belül helyezkednek el, tehát olyan, mint ha süllyesztve lennének.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
