Bevezető
Az ütésálló készülékek piaca viszonylag szűk. Igen kevés gyártó próbálkozik meg azzal, hogy strapabíró, mégis a hétköznapok során is használható, mindemellett emberi méretű telefont alkosson. Nem is nehéz belátni, hogy a fenti három paraméter együttes figyelembe vétele a tervezőket nehéz feladat elé állítja.
Kezdetben vala a Nokia 6250, a Siemens M35 és az Ericsson R310. A Nokia a 6210-es modellt látta el erős gumiborítással, amitől annak mérete és súlya megnőtt, cserébe védelmet jelentett a szöszmösz, a csepp és a koppanás ellen. A Siemens még egyszerűbbre vette a figurát, a jó öreg C35 kapott egy rugalmas házat, és a tapasztalatok szerint igen jól ellenállt a külső behatásoknak. Strapabíróság szempontjából viszont az Ericsson volt az überkirály, a hatalmas, cápauszony jellegű antennával ellátott készülék gyakorlatilag mindent kibírt – ám sajnos emiatt kicsit borsosra sikerült az ára.
Amikor az Ericsson megbukott, akkor lehetett olcsón hozzájutni az atomtelefonhoz. A Siemens és a Nokia azonban nem állt le a hasonló készülék fejlesztésével, bár ezek (5100, 5140, Siemens ME45, stb.) inkább sportos, mint strapás modellek voltak, főleg, ha az Ericsson „üdvöskéjéhez” hasonlítjuk őket.
Az XXL GSM-től kapott 5500 viszont valami teljesen újat mutat ebben a szegmensben, hiszen a strapabíróbb tokozás mellett két újdonsággal is szolgál: az egyik a mozgásérzékelő, amelynek végre gyakorlati értelmét is látjuk, a másik pedig a Symbian operációs rendszer, amelynek segítségével létrejöhetett az első sportos okostelefon. Halleluja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
