Multimédia

Az 5500 abban is eltér az eddigi strapatelefonoktól, hogy igen erős multimédiás szolgáltatáskínálattal rendelkezik. A hátlapon található optika önmagában ugyan nem nyújt túl sok újdonságot, hiszen a gyártó az N70-ből ismert kamerát helyezte ebbe a készülékbe is, de kétségtelenül ez eddig messze a legjobb kamera, amit sportos telefonba pakoltak.

A képek elfogadható minőségűek, íme itt van egy csokorra való. Sajnos a készülék tetején ücsörgő zseblámpa nem alkalmas arra, hogy segédfényként használjuk, hiszen előrefelé világít, így a fotózni kívánt téma épp csak valami halvány derengést kap, ha egyáltalán. Miután a videorögzítés sajnos csak 176x144 pixelben valósulhat meg, érdemes inkább a készülék zenei teljesítményét szemügyre venni.

Az 5500 ugyanis kiváló muzikális tulajdonságokkal rendelkezik. A beépített zenelejátszót ismerhetjük más Symbian készülékekből is, sok funkcióval rendelkezik ugyan (playlist, fut a háttérben, equalizer), ám a számokba továbbra sem lehet beletekerni. A telefon hátlapján szorongó egy szem hangszóró igen erőteljesen szólal meg, és bár a torzításokat itt sem sikerült elkerülni, az átlagnál mégiscsak egy fokkal jobb. A hangerő viszont izmos, ami jól jöhet a szabadban.

A gyártó csomagol egy sportos fülest is a dobozba, konkrét típusszáma HS-29. Ez az eszköz a Walkman modellekhez hasonlóan két részből tevődik össze, a készülékbe dugható felének végén helyezkedik el a gumírozott gombokkal ellátott távirányító és mikrofon, ebbe pedig normál jack csatlakozóval bármilyen füles beleilleszthető. A Nokia egy fülre karimázható sztereó készséget kínál meghosszabbításképp, amely abból a szempontból hasznos, hogy elég jól rögzíthető, tehát kocogás közben sem fog leesni.

Összeraktam, bekapcsoltam, hmm-hmm, nem is rossz, kár, hogy a hangerőt kevésnek éreztem még maximum fokozaton is. Aztán fogtam, és a Sony Ericsson W850i-hez adott agybadugós fülessel is kipróbáltam, hát, emberek, ez ég és föld. Hirtelen elkezdett élni a zene, lett dinamikája és fény derült az 5500 hiányosságára is: túl erős a basszus, amit még a beépített equalizer segítségével sem tudtam olyan szintre levenni, hogy tökéletes legyen, a hangerő viszont ebben a konstellációban elegendőnek bizonyult. Tény ugyanakkor, hogy az agybadugós verzió könnyebben kihullik a felhasználó füléből, ha ugrabugrál.

A szokásosnak mondható Visual Radio sem hiányzik a repertoárból, ennek „Visual” részét itthon még nem lehet kihasználni, sima FM rádióként viszont könnyedén működik, de természetesen a füles csatlakoztatása alapfeltétele a működésnek, hiszen az antenna szerepét ez látja el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!