Doboz, külső
Amikor az Asha 300-at bontogattam, akkor bőszen keresgéltem a tartozékokat, de nem jártam sikerrel. Ennél a modellnél bezzeg van minden, azaz microUSB kábel, tucatfüles és memóriakártya is köszönti a boldog vásárlót, máris érződik, hogy mitől drágább ez a motyó, mint testvére. És hát persze jóval több a gomb is, bár ezt talán nem kéne forintosítani. Az Asha 303 ugyanis QWERTY kiosztású telefon, s erre bizony van igény, főleg olyanok körében, akik sokat használnak üzenetküldő szolgáltatásokat, SMS, MMS, e-mail, chat, ilyesmi.
Összesen hat színben létezik a telefon, mi most (a piros Asha 300-zal ellentétben) egy disztingvált, szürkés árnyalatú készüléket emeltünk ki a dobozból. Az előlapot a kijelző uralja, a 2,6 inches képátló elég nagy ebben a kategóriában, a felbontás csak QVGA. Viszont érintésérzékeny az ablak, hiszen ebben a modellben is a Nokia Touch & Type rendszere dolgozik, s abban mindenképpen első az Asha 303, hogy teljes gombsoros ilyen eszköz még nem volt korábban a finnek kínálatában, a szellemi elődként felfogható C3 kijelzőjét nem lehetetett nyomkodni. Illetve lehetni lehetett, csak semmire sem mentünk vele.
A képernyő alatt összesen négy billentyű kapott helyet, az íves, fekete sávban két híváskezelő gomb ül a széleken, a középső két kezelőszerv pedig a zenelejátszóhóz, illetve az üzenetkezeléshez repíti a júzert. A készülék előlapjának alsó részét teljesen kitölti a billentyűzet, amely még így is elég kicsinyke gombokból tevődik össze. Ezek hiába próbálnak domborúak lenni, a végeredmény úgyis az, hogy az ember inkább körömmel mütyürkézik. Így a félreütések száma elég jól redukálható. A billentyűzet alsó gombjai között vannak dedikált kezelőszervek is, a szóköz hosszan a WLAN-t kapcsolgatja, a mellette levő “sym” gomb a Bluetooth menüjét dobja fel, a csücsökbe helyezett “ctr” pedig a némaüzemért felelős.
Az Asha 303 bal fele sima, jobb oldalon a hangerőt szabályozó kezelőszervek kaptak helyet, illetve a billentyűzetet lezáró gomb található meg itt. Felül 3,5 mm-es jack csatlakozó tátong, mellette microUSB bemenet, illetve a régi, nokiás töltőcsatlakozó kukucskál. A hátlap íves, a levehető panel fémből készül. A kamera nélkülözi a villanó társaságát, a felbontás – 3,2 megapixel – mellé van írva. A fémes burkolat lepattintása után csak az akkumulátor látható, ezt is ki kell szedni ahhoz, hogy a microSD-hez hozzáférhessünk.
Az általános összeszerelési minőség és az anyaghasználat kiváló. A telefon pörög a hátán, ilyet rég láttunk már, unalmas vezetőségi értekezleteken kiválóan el lehet vele szórakozni, amíg a főnök le nem csapja egy tetszőleges asztali projektorral. Az Asha 300 komoly eszköznek mutatja magát, erre persze a szürkés árnyalat esetünkben rá is erősít.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
