Multimédia

Ahogyan már fentebb írtam, az E72 5 megapixeles kamerával rendelkezik, amely autofókusz funkciót is kapott. Nincs viszont külön exponáló billentyű, a fókuszálás a navigációs gomb megérintésével történik meg. Az elérhető opciók mennyisége kielégítő, képméret, környezeti profil, fehéregyensúly, vonalélesség változtatható, az optika mellett pedig vaku is helyet kapott, bár ez csak egy LED-es fényforrás, de a semminél persze jobb.

[+]

Fotózás közben a fektetett kijelzőt teljesen kitölti a kereső, az exponálás gyors, a képek mentésére néhány másodpercet várni kell. Az elkészült alkotásokat megtekintve konstatálhatjuk, hogy az E72 színhelyessége ugyan rendben van, de a képzajt továbbra is akkora ellenségnek látják a finnek, hogy minden létező szoftveres homályosítást bevetnek az elsikálás érdekében, de még így sem sikerül teljesen kiradírozni a fotókat, amelyek egyszerre zajosak és homályosak.

Videót VGA felbontásban rögzít a készülék, de csak 15 képkocka/másodperc sebességgel. Ez nem túl örömteli. Az irodai alkalmazások között viszont van névjegykártya-olvasó, amely elvileg a lefotózott kártyácskákon levő karaktereket felismerve rögtön a névjegyzékbe menti az adatokat, de akár magyar, akár angol felirattal próbálkoztam, nem jártam sikerrel.

Zene fronton nincs sok változás, a Symbian rendszer lejátszója megfelel a kor követelményeinek. A 3,5 mm-es jack lehetővé teszi tetszőleges füles használatát, de hála a fém készülékháznak az E72 kihangosítva sem szól rosszul. A háttérben való működés, az albumborító megjelenítése és az equalizer megléte mind örömteli, egyedül egy FM-transmitter hiányozhat talán, de enélkül szerintem a felhasználók 99%-a könnyedén eléldegél. Rádió viszont akad, természtesen RDS-sel felvértezve.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!