Bevezető
A mobiltelefonokon levő kezelőszervek megvalósítására gyakorlatilag a kezdetek óta keresnek valami olyan megoldást a gyártók, amivel kivitelezhető, hogy viszonylag kis helyen a lehető legjobb szövegbeviteli sebességet lehessen elérni. A hagyományos, numerikus gombsor persze a mai napig abszolút megfelelő az alapfeladatok ellátására, de mióta a telefon üzenetkezelésre, internetezésre és jegyzetelésre is alkalmas, azóta ez a kérdés újra meg újra előjön.
Az utóbbi időben – a technika fejlődésével – két irányzat alakult ki a nem hagyományos billentyűzettel rendelkező készülékek területén. A klasszikusabb megoldás a QWERTY gombsor, amely igencsak helyigényes, de ha az embernek van két szabad keze, akkor kétségtelenül így lehet a legtempósabban gépelni egy telefonon. A komoly gyártók mindegyike tart a kínálatban egy-két ilyen készüléket, házon belül maradva a Nokiánál ilyen az E75 és az N97, a konkurenciánál az Xperia X1 említhető meg, az igazi tapasztalt harcos pedig a HTC, akik most a Touch Pro2-vel állítottak ezen trendnek etalont.
A másik irányzat az érintésvezérelt kijelzőkhöz köthető. Ha már van egy jókora felület, amire azt rajzolunk, amit csak akarunk, akkor miért ne lehetne rajta valami frankó virtuális gombsor? Az iPhone-tól kezdve a Samsungon és az LG-n keresztül a Nokiáig bezárólag mindenhol találkozhatunk ilyen megoldással, de ennek hátránya, hogy nincs nyomáspont, s ezért a felhasználó nem lehet benne biztos, hogy valóban lenyomta-e a virtuális billentyűhöz tartozó részét a kijelzőnek. Erre furcsa, de ötletes megoldást adott a BlackBerry Storm, ám a két millimétert ingázó kijelzőpanel még nem terjedt el, s lehet, hogy nem is fog.
Az XXL GSM-től érkezett Nokia E55 furcsán összenyomorított, fél-QWERTY gombsora sem újdonság már, szintén egy BlackBerry modellen láthattunk hasonlót (7100), s bár talán régi olvasóink felemlegetik a kuriózumnak számító Sony Ericsson M600-at, ez a telefon mégsem sorolható ide. Ott ugyanis egy gombnak külön-külön érzékelt jobb és bal oldala volt, míg tesztünk főszereplőjén a billentyűk egyetlen nyomáspontot adnak vissza, mégis két karakter kerül rájuk.
Az E55 kapcsán a kulcskérdés természetesen pont a gombsor. Vajon ez a megoldás tényleg tud átmenetet képezni a hagyományos és a QWERTY billentyűzetek között helykihasználásban és sebességben is? Mennyi időbe telik megszokni ezt a kiosztást, mennyire zavaró, netán kényelmes így használni a készüléket? Előrebocsátom: én csak egy vagyok a sok-sok ezer potenciális E55 felhasználó között. Az én tapasztalataim nem biztos, hogy egybevágnak mondjuk olyan vásárlók élményeivel, akik jó sok pénzt adtak az E55-ért, s ha beledöglenek, akkor is megtanulják használni ezt a furcsa szerkezetet. Fognak vele küzdeni, ez biztos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
