Bevezető
A mobiltelefonokon levő kezelőszervek megvalósítására gyakorlatilag a kezdetek óta keresnek valami olyan megoldást a gyártók, amivel kivitelezhető, hogy viszonylag kis helyen a lehető legjobb szövegbeviteli sebességet lehessen elérni. A hagyományos, numerikus gombsor persze a mai napig abszolút megfelelő az alapfeladatok ellátására, de mióta a telefon üzenetkezelésre, internetezésre és jegyzetelésre is alkalmas, azóta ez a kérdés újra meg újra előjön.
Az utóbbi időben – a technika fejlődésével – két irányzat alakult ki a nem hagyományos billentyűzettel rendelkező készülékek területén. A klasszikusabb megoldás a QWERTY gombsor, amely igencsak helyigényes, de ha az embernek van két szabad keze, akkor kétségtelenül így lehet a legtempósabban gépelni egy telefonon. A komoly gyártók mindegyike tart a kínálatban egy-két ilyen készüléket, házon belül maradva a Nokiánál ilyen az E75 és az N97, a konkurenciánál az Xperia X1 említhető meg, az igazi tapasztalt harcos pedig a HTC, akik most a Touch Pro2-vel állítottak ezen trendnek etalont.
A másik irányzat az érintésvezérelt kijelzőkhöz köthető. Ha már van egy jókora felület, amire azt rajzolunk, amit csak akarunk, akkor miért ne lehetne rajta valami frankó virtuális gombsor? Az iPhone-tól kezdve a Samsungon és az LG-n keresztül a Nokiáig bezárólag mindenhol találkozhatunk ilyen megoldással, de ennek hátránya, hogy nincs nyomáspont, s ezért a felhasználó nem lehet benne biztos, hogy valóban lenyomta-e a virtuális billentyűhöz tartozó részét a kijelzőnek. Erre furcsa, de ötletes megoldást adott a BlackBerry Storm, ám a két millimétert ingázó kijelzőpanel még nem terjedt el, s lehet, hogy nem is fog.
Az XXL GSM-től érkezett Nokia E55 furcsán összenyomorított, fél-QWERTY gombsora sem újdonság már, szintén egy BlackBerry modellen láthattunk hasonlót (7100), s bár talán régi olvasóink felemlegetik a kuriózumnak számító Sony Ericsson M600-at, ez a telefon mégsem sorolható ide. Ott ugyanis egy gombnak külön-külön érzékelt jobb és bal oldala volt, míg tesztünk főszereplőjén a billentyűk egyetlen nyomáspontot adnak vissza, mégis két karakter kerül rájuk.
Az E55 kapcsán a kulcskérdés természetesen pont a gombsor. Vajon ez a megoldás tényleg tud átmenetet képezni a hagyományos és a QWERTY billentyűzetek között helykihasználásban és sebességben is? Mennyi időbe telik megszokni ezt a kiosztást, mennyire zavaró, netán kényelmes így használni a készüléket? Előrebocsátom: én csak egy vagyok a sok-sok ezer potenciális E55 felhasználó között. Az én tapasztalataim nem biztos, hogy egybevágnak mondjuk olyan vásárlók élményeivel, akik jó sok pénzt adtak az E55-ért, s ha beledöglenek, akkor is megtanulják használni ezt a furcsa szerkezetet. Fognak vele küzdeni, ez biztos.
Külső
A doboz nem rejt túl sok extrát. Alapszintű füles, microUSB végű, töltő, adatkábel és egy átalakító van a csomagban. Ez utóbbi a régi típusú Nokia töltőt transzformálja át microUSB végződésűre, éljen. Bőrtoknak jobban örültünk volna. A tartozékok közé sorolható a telefonba már előre betolt 2 gigabájtos microSD kártya is.
Maga a készülék első ránézésre nagyon vonzó darabnak tűnik. Az E sorozatnak mostanra már kiforrott stílusa van, messziről megismerhető jellegzetességekkel. Ilyenek a navigációs gomb körül elhelyezett, piktogramokkal megjelölt billentyűk, az ezüstösen körbefutó fémes keret, a kissé ellaposodó alsó rész, vagy a szintén fémből készült hátlap. A gombok formája, a tipográfia, a kijelző feletti rész mind-mind egyértelműsíti, hogy a Nokia üzleti modellcsaládjába tartozó telefonról van szó.
Az E55 különlegessége a gombsor, úgyhogy foglalkozzunk vele egy kicsit. Mint a képeken is látható, egy billentyűre két karakter került, plusz mindegyik fölé egy harmadik. Ezt a bal alsó sarokba tett módosító gombbal tudjuk elérni. Az elrendezés a QWERTY logikát követi, ami eleinte igen fura, mivel közben mérete alapján az agy automatikusan a hagyományos, telefonos billentyűzet elrendezésének megfelelően vezeti az ujjat. De mindent meg lehet szokni, természetesen, de erről majd kicsit később.
A készülék bal felén csak a microUSB csatlakozó árválkodik, jobb oldalra viszont több kezelőszerv is került. A fentebb ülő gombhármas szélső billentyűi a hangerő állításáért felelősek, a középen, kissé mélyebben ülő gomb pedig a hangvezérlést indítja. Kissé lentebb található meg a kamera exponálásáért felelős kezelőszerv. Az E55 tetején találhatjuk a bekapcsolást indukáló billentyűt, mellette pedig egy 3,5 mm-es jack csatlakozó tátong. A hátlap fém, egyszerűen lepattintható, a fixen maradó felső részen pedig kamerát fedezhet fel a szemlélődő.
Az összeszerelési minőség kifogástalan, az anyaghasználat méltó az E széria híresen magas színvonalához, az E55 nagyon precízen összerakott készülék benyomását kelti.
Menü, vas
Örömmel jelenthetem, hogy az E55 kapcsán a Nokia már az új, 600 MHz-en ketyegő processzort pakolta a fémes burkolat alá. Ez a CPU már az 5630-ban bizonyított, ott is elismerően tudtunk róla szólni, s most is csak ismételni lehet: megdöbbentően gyors a rendszer. Persze a QVGA felbontású kijelző lassan kicsinek számít az okostelefonok világában, és a 2,4 inches méret sem falrengető, ám üzleti felhasználásra szánt telefonok kapcsán ez még belefér.
Talán nem fog senki sem meglepődni, hogy az E55-ben Symbian rendszer dolgozik, a Series60 platform 3.2-es verziószámú mutációja található meg itt is, s az E sorozatra jellemzően most is az ún. Home Screen variánssal találkozhatunk, amit az E66-tól kezdve az E71-en át az E75-ig bezárólag megkapott. Ennek a történetnek az a lényege, hogy a felhasználónak módváltásra is van lehetősége, létezik egy üzleti, illetve egy otthoni mód, ami azért nem tekinthető környezeti profilnak, mert nem elsősorban a csengőhangokat babrálja, hanem a készenléti képernyőn (aktív desktop) levő ikonokat és funkciókat rendezi át az előre beállított igényeknek megfelelően.
Magát a menürendszert talán be sem kell mutatni túl részletesen, a Symbian rendszer jól megszokott felépítésével találkozhatunk itt is, témák segítségével állítható színvilág, logikus, áttekinthető ikonok jellemzik. Most különösen figyeltek arra a mérnökök, hogy azokon a részeken, ahol rácsos jelleggel jönnek elő a funkciók, szinte sehol sem kell lefelé gördíteni, alapkiépítésben általában az összes almenüpont elfér egyetlen képernyőn.
Viszont megint nem sikerült tökéletesre az első szoftver. A hivatalos, hazai garanciával rendelkező, magyar piacra szánt, végleges készülék megdöbbentően sokszor fagyott le, ezt ráadásul jellemzően beszélgetés közben tette. Persze függhet ez attól is, hogy rettentően régi már a SIM kártyám, de sajnos a gyárilag előretelepített N-Gage platform installálásakor is elszállt a gép. Érdemes az automatikus kijelzőfordítás funkcióját kikapcsolni, mert ha egyszerre szeretnénk éppen valami miatt beletúrni a menübe, de közben meg is döntjük a készüléket, akkor az egyébként gyors rendszer elég komolyan elgondolkodik.
Sajnos bajom volt a hangminőséggel is. Bár a tesztidőszak alatt én mindenkit remekül hallottam, több beszélgetőpartnerem is arra panaszkodott, hogy nem értik jól a szavaimat, el-eltűnik a hangom az éterben. Ez semmiképpen nem vet jó fényt a Nokiára, az összeszerelési minőséggel szemben a szoftver egyáltalán nem volt meggyőző, amit nyilván javítanak majd a később érkező frissítések, de véleményem szerint pont az egyébként kiemelkedően jól sikerült E sorozatnál igen csúnya dolog olyan készüléket piacra engedni, amely ilyen gyermekbetegségekkel küzd.
Szövegbevitel
A telefon kétségtelenül legérdekesebb része a szövegbevitel. Ez a fél-QWERTY megoldás eddig nemigen hódított az okostelefonok világában, úgyhogy magam is nagy várakozással fogtam hozzá ahhoz, hogy megszokjam. Mert bizony ezt az elrendezést szokni kell. Egyből áttérni egy hagyományos gombkiosztású telefon után kissé nehéz, az ember megszokásból ütögeti a billentyűket, s minduntalan a fejéhez kap, hogy jaj, jaj, bocs, ez most QWERTY, tehát máshol vannak a betűk.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen megoldás akkor tud jól működni, ha kifinomult prediktív rendszer kerül mögé, s a Nokiánál meg is tettek mindent annak érdekében, hogy ez működjön. Ám ami viszonylag könnyen leprogramozható angol nyelven, az magyarul nyolcszor annyira nehéz meló, a mi szókincsünk és ragozási szabályaink igen nehéz feladat elé állították a mérnököket. Nem is sikerült tökéletesre. Az első, 160 karakterbe bőven beleférő SMS üzenetemben élből három olyan szó volt, amit a készülék nem ismert: történhetett, emberemlékezet, masszívan. A szótár szerencsére automatikusan bővül a beírt szavakkal, sőt, van szókiegészítés funkció is, amely halványan az éppen írt szó mögé teszi azt, hogy a szoftver szerint mire fog ez végződni, ezzel jelentősen gyorsíthatjuk a bevitel sebességét.
Ha a prediktív kikapcsolása mellett döntünk, akkor tényleg eltart egy darabig, hogy megszokjuk a billentyűzet logikáját. Egy gombon két betű, de van, ahol csak egy, a normális sebesség eléréséhez hetekre lenne szükség. Tudom, hogy abszolút nem mérvadó, de végeztem ey kísérletet, egy angol nyelvű mondatot próbáltam bekapcsolt prediktív mellett beütni az E55-ön, illetve egy 2700 classic típusú készüléken, s három nap után még mindig majdnem kétszer olyan gyorsan végeztem a hagyományos gombsort használva, mint az E55-ön, van is erről egy rövidke videónk:
Funkciók
Az alapfunkciók tekintetében sok meglepetésre nem kell számítanunk. A telefonkönyv régóta kiválóan működik a Symbian Series60 platformon, most is így van ez. A nevekhez felvitt extra adatok minden igényt kielégíthetnek, a hangtárcsázás persze inkább angol nyelven működik jól, de a hazai felhasználók is el tudnak majd vele boldogulni. A beépített, 60 megabájtos memóriát csak kontaktokkal lehetetlen megtölteni, a kapacitás gyakorlatilag végtelen.
Az üzenetkezelés szoftveres oldala is kifinomult, talán meg sem kell említeni, hogy az SMS és az MMS mellett fejlett email funkciókkal is rendelkezik a telefon, ebbe beletartozik az Exchange szerverekkel való kommunikáció lehetősége is. Ezt az E75 óta minden komolyabb Nokia okostelefon tudja, ha nem is egy BlackBerry szintű übertökély, de átlagos igényeknek bőven megfelel, ráadásul klasszisokkal olcsóbb megoldás.
Az egyéb alkalmazások között a jól ismert naptár köszön vissza, jól paraméterezhető az ébresztőóra, s megvannak a további kötelező funkciók is, mint a stopper, a számológép, vagy a világóra. Ezek mellett örömteli, hogy a QuickOffice programcsomagból ezúttal teljes verziót kapunk, tehát létrehozni és szerkeszteni is tudjuk az Office dokumentumokat. A PDF olvasó és a mobilos Zip program is régi ismerős. Gyengébben látók számára hasznos lehet a fokozatmentesen állítható Font Magnifier, amelynek segítségével a betűméret babrálható igen tág határok között.
Az E55-ben GPS vevő is van, működésével nem volt problémám, ha megvannak a műholdak, akkor azokat nem ereszti el. Természetesen ezúttal is a Nokia Maps program szolgál navigációra (amely a tesztkészülékben 10-ből 10-szer fagyott szét), de szokás szerint fizetős, ha turn-by-turn navigációt szeretnénk. Alternatívaként rengeteg ingyenes szoftver létezik, magyar felhasználóknak viszont a szintén pénzbe kerülő Garmin XT ajánlott, ha esetleg nem lennének elégedettek a Nokia gyári megoldásával. A GPS még egy dolgora használható, fotózáskor ugyanis van geotagging funkció.
Multimédia
A hátlapon található kamera 3,2 megapixeles, egy kissé harmatos LED villanó próbálja segíteni a sötétben való képkészítést. Nincs autofókusz, helyette úgynevezett full focus van (más források szerint enhanced fix focus), amely elvileg képes arra, hogy fókuszálás nélkül is éles képeket készítsen. Elsőre csak az tűnik fel, hogy az ember megnyomja a gombot, s máris exponál a készülék, a kijelzőn jól néznek ki a fotók, úgyhogy nagy érdeklődéssel vártam, hogy számítógépre való áttöltés után milyenek lesznek az eredmények.
Nos, borzasztóak. Hiába kapjuk meg szinte ugyanazokat a beállítási lehetőségeket a fotózás közben, mint egy komolyabb optikával felszerelt Symbian alapú készülék esetén, ezekkel a jelek szerint teljesen felesleges bajlódni. Kivétel nélkül az összes kép homályos, pedig jellemzően verőfényes napsütésben kattintgattam. Fókuszálásnak nyoma sincsen, a közeli tárgyak totálisan elmosódottak, a távolban levők dettó. Hová fókuszál ez egyáltalán? Alant van néhány tesztfelvétel, tessék róla meggyőződni!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Zenei téren a szokásos minőséget kapjuk. A füles ugyan nem egy nagy eresztés, nem is lehet szétszedni, ám mivel szabványos jack bemenet van az E55 tetején, ezért tetszőleges headset használható. Kihangosítva a fémes készülékháznak köszönhetően jó teljesítményt nyújt a telefon, a hátoldalra került hangszóróval pedig sikerült elérni, hogy a beépített equalizer ilyenkor felesleges, ha több basszust akarunk, akkor valami jó nagy felületre kell letenni a készüléket, ennyi.
A szoftveres oldal a szokásos, nincs vele sok gond, fut a lejátszó a háttérben, ID3 tagek alapján lehet a számokat csoportosítani, képes az albumborítók megjelenítésére is. Természetesen van sztereó Bluetooth támogatás, s ezúttal sem hiányzik az FM-rádió, amelyhez viszont mindenképpen szükséges a füles csatlakoztatása.
Játékfronton elvileg N-Gage támogatás van (csak működne), ez E sorozatos Nokia telefonokban nem mindig jellemző, illetve van két előre telepített alkalmazás is, az egyiket úgy hívják, hogy Solitares, ezt talán nem kell bemutatni, a másik pedig a Block Cascade, amely egy egész élvezetes tetris-klón.
Adatátvitel, akkumulátor
Adatátviteli szempontból teljes az arzenál, HSDPA és HSUPA is elérhető, a tempóval tehát nincs probléma. Nem spórolták ki a WLAN-t sem, gond nélkül találta meg az itthoni routert a készülék, a titkosítás sem okozott neki gondot. A böngésző az ismert Minimap technológiával felvértezett alkalmazás, az érintőkijelző nélküli készülékek mezőnyében ez az egyik legjobb browser. Az előre telepített programok között ott ücsörög az MSN Messenger is, így aztán szinte bárhol csacsoghatunk ismerőseinkkel, talán érdemes is, mert így lehet, hogy hamarabb szokjuk meg ezt a gombkiosztást.
Lokális szinten adott a Bluetooth, illetve a mellékelt USB kábel segítségével a vezetékes összekapcsolódás lehetősége is. A PC Suite hiba nélkül kezelte a telefont, amelynek memóriakártyája külső meghajtóként is látszik a Windows számára. Ezúttal semmiféle problémát nem tapasztaltam, éljen.
A hátlap alatti telep egész jól teljesített, a BP-4L típusú akkumulátor teljesítménye 1500 mAh. Ez nem mondható gyengének, s tény: az E55 nálam három napot simán bírt, ami nem sok készülékről mondható el. A Nokia oldalan büszkén hirdeti, hogy a telefon 80%-a újrahasznosítható, környezettudatos vásárlók számára ez nyilván szempont.
Összegzés. Az E55 egy komoly funkcionalitású, papíron igen meggyőző képességekkel rendelkező telefon. A fél-QWERTY miatt biztosan nem fogom lehúzni, mert ez tényleg leginkább megszokás kérdése, biztos lesznek olyanok, akiknek bejön. A kamerát viszont nagyon elrontották, kissé szegényes az alapcsomag is, a szoftveres problémák és a hangminőség felett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Pont az E száriának hiányzott a legkevésbé egy ilyen fiaksó, megint egy Nokia, ami kijön a piacra kezdetleges, fagyó, az alapfunkciók tekintetében sem tökéletes szoftverrel, ez az N97 körüli humorok után már kezd kissé égő lenni.
Emberek, ezt még ne vegyétek meg. Adjunk neki 1-2 hónapot, mire kijön rá valami újabb szoftver, de az autofókusz nélküli kamerán sokat nem fognak tudni már reszelni, s nagyon félek tőle, hogy a mikrofon minősége sem feltétlenül javítható különböző patchekkel. Így viszont - bármennyire is vonzó például a 600 Mhz-es processzor - nem tudok erre a telefonra plecsnit adni.
Bog
A Nokia E55-öt az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
| Nokia E55 | ||
 |
Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS, HSDPA | |
| Méret | 116,5 x 49 x 9,9 mm | |
| Tömeg | 95 gramm | |
| Színvariációk | ezüst-fekete, ezüst-fehér | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 2,4 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 16,7 millió | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
| SMS memória / max. MMS méret | dinamikus / 300KB | |
| Belső memória | 40 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSD (alapcsomag: 2GB) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps) | |
| UMTS / HSDPA | van (384 kbps) / van (7,2 Mbps) | |
| IrDA / Bluetooth | van / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | van | |
| USB | microUSB 2.0 | |
| Push-to-talk / RSS | van / van | |
| GPS vevő | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | T9 | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Symbian OS 9.2 Series 60 v3.2, Home Screen 1.0 | |
| WAP / HTML böngésző | van / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, Exchange, hitelesített) | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | n-gage + 2 | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | QuickOffice, Adobe PDF, Zip, Nokia Maps | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, fixfókuszos, vaku | |
| Másodlagos kamera | van, VGA felbontású | |
| Videófelvétel | van, VGA, 30fps | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | van | |
| FM-rádió | van - RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1500 mAh Li-Ion | |
| Készenléti idő | 552 óra | |
| Beszélgetési idő | 480 perc | |
| Egyebek | ||
| fél-QWERTY gombsor, mozgásérzékelő | ||
