Kamerák, multimédia

A kamerák sikere a technikai paramétereken túl a szoftvermérnökök ügyességén is múlik, a OnePlusnak pedig általában a megbízhatóság oldaláról van ledolgozni valója. Az optikai képstabilizálás elvesztése komoly érvágás volt a OnePlus 5 esetében, és az 5T is maradt nélküle, 16 megapixeles IMX398-as szenzort és f/1,7-es rekeszértékű optikát dual pixel autofókusszal bevetve. A teleobjektíves másodlencse ráadásul nem hozott sikert, úgyhogy az 5T le is cserélte: a 20 megapixeles IMX376K modul ugyanolyan látószöggel rögzít, mint a főkamera, és a portrémódhoz, illetve 10 lux világosság alatt (azaz nagyon sötétben) lép életbe, négy pixelt egy világosabb, homályosabb fotó érdekében összegyúrva. Az eredmények este mondjuk nem az igaziak, a OnePlus decemberre ígér komoly szoftveres előrelépést, igyekszünk kiegészíteni vele a tesztet. Az álló néven futó portrémód mindenesetre már most remekül különíti el az embereket és a tárgyakat a háttértől. Igaz, az elmosás mértéke nem állítható, effektek és vaku sincs valamiért, csak az arcszépítés és az expozíció variálható. Annyiból egyébként előnyösebbek a teleobjektíves másodkamerával készülő portrék, hogy egy lépéssel messzebbről fotózva az arcok kevésbé torzulnak perspektivikusan. Az 5T algoritmusa mindenesetre zoomlencse nélkül is jól teszi a dolgát.

[+]

Az előlapi kamera 16 megapixeles, arcszépítő effektus és képernyővillanó segíti ki, ilyen képet csinál. A hátlapi két jó fényerejű LED-et kapott. A szoftver a bekapcsolót duplán lenyomva azonnal indul, a fókusz pillanatok alatt megvan és a rögzítés is késedelemmentes. Az expozíciót érintőfókusz után lehet szabályozni, az automata mód esetében néha jól jön fél fényérték csökkentés. Az egyik oldalon a vaku, a képarány, az elkerülendő HDR és az önkioldó, a másikon a 2x-es digitális zoom, a nyílra bökve vagy balra simítva a módválasztó (videó, portré, lassított felvétel, profi, time-lapse, panoráma), a galéria, az exponáló és a kameraváltó érhető el. Függőleges ujjhúzással gyors a váltás a fényképező, a videofelvevő és a portrémód között. A profi metódus felkínálja a DNG RAW mentést, az élő hisztogramot és a vízszintezővonalat, a kézi paramétereket pedig sémákba lehet menteni (expozíció, kézi fókusz, záridő 30 másodpercig, érzékenység ISO3200-ig, fehéregyensúly Kelvinben). A vaku továbbra is hiányzik a kézi módból, akárcsak a mérési- és fókuszmód állítása, vagy az expozíciósorozat.

[+]

A nappali képminőség abszolút helytálló, rengeteg részlettel középen, puhább rajzolattal a széleken, megbízható fókusszal és fehéregyensúllyal. Az algoritmus hatékonysága viszont üzemmódtól függ: az automata felvételek több alighanem több képből összegyúrva biztosítanak nagyobb dinamikatartományt (ezért sem érdemes a mindenre rávilágosító HDR-t használni), viszont a hasonló tónusú részeket (pl. a hegyet az első képen) eléggé egybemossa. A profi mód egyelemes képei szűkebb dinamikatartományról árulkodnak, az 5T ezért hajlamos alulexponálni. Cserébe részletesebbek az eredmények az említett területeken, igaz, ebben jókora túlélesítés is közrejátszik. A makróknál nem mindig hibátlan a dual pixel élesítés, és az érintőfókusz sem feltétlenül tökéletesít. Ha viszont minden stimmel, sok apró részlet rögzül, kellemesen elmosott hátterekkel.

Este jól jön az f/1,7-es optika, viszont a rövid záridőket elnézve sajnálatos az optikai stabilizálás hiánya. Ha elég fényforrás akad, a 16 megapixeles főkamera sok próbálkozásból össze tud hozni jófajta eredményeket (a fenti pakk több tucatból lett összeválogatva). A leghatékonyabban egyébként a HDR menüpont alatt elérhető HQ mód dolgozik, esti üzemmód is lehetne a neve. Ahogy viszont egyre sötétebb lesz, úgy rögzül mind kevesebb részlet, exponenciálisan növekvő képzajjal és apró fókuszhibákkal. A 20 megapixeles másodlencse mégis csak nagyon kevés fény mellett hajlandó bekapcsolni, a két szenzor ráadásul nem dolgozik össze, így az 5 megapixelről 20-ra skálázott eredmények bár világosabbak, roppant elmosottak (az utolsó két példa ilyen). Ha a Pixel 2 egy szenzorral, optikai képstabilizátorral és ügyes algoritmussal megoldja a remek esti fotózást és a portrémódot, a OnePlus is azzal léphetne az ötről a hatra, ha egyetlen kamera tökéletesítésére és stabilizálására koncentrálna. Lőhető vele persze remek fénykép, lásd a fenti szelekciót, csak több próbálkozást és a módok közötti gépészkedést igényel. Magyarán bonyolultabb és megbízhatatlanabb a dolog, mint kellene lennie. A RAW-ban lőtt és általam feldolgozott nyersfotók minősége mindenesetre reményteli: a frissítésekkel talán majd többet kihoznak a hardverből.

Videofelvétel oldaláról 4K az elérhető legnagyobb felbontás korrekt vonalélességgel és stabil fókusszal (egy példa), villámgyors váltással a közeli és távoli témák között. A látószögből jócskán vágó elektronikus képstabilizálás ráadásul a kézremegéseket és a séta rugózását ügyesen kiegyensúlyozza, az oldalra való pásztázás viszont éppen az EIS miatt darabosabb. A 1080p-s felvétel 60 FPS-sel nem használ stabilizálást, a minősége így is elég jó (katt ide!), a 1080p-s klipek 30 FPS-sel viszont kevésbé élesek, de legalább besegít az EIS (egy klip). A sztereó hangminőség megfelelő: tiszta, dinamikus, nincs túlszűrve, bár 96 kpbs-nál lehetne nagyobb a felbontása. Lassított felvétel legfeljebb 720p-ben lőhető 120 FPS-sel, elfogadható képminőséggel, de fura módon hang nélkül (katt) – ennél az új Pixelek, iPhone-ok és Sonyk jobbat tudnak, mindent egybevéve pedig a HTC U11, az LG V30, a Mate 10 Pro és az aktuális csúcs Galaxyk is megbízhatóbb fotós társ.

[+]

A Play Zene előadók, albumok, dalok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat (a WMA és a FLAC kiterjesztést lejátssza), plusz elérhető a Google előfizetéses adatbázisa, illetve hangszínszabályzó és néhány fülhallgató séma a Dirac támogatásával. Az FM-rádió viszont kimaradt. Kifejezetten korrekt a fülesre menő hangminőség, hacsak nem egy V30-cal veti össze az ember. A dinamika, a részletesség és a zaj és a sztereó áthallás oldaláról sem tudtam belekötni, szentkuti11 kolléga is meg volt vele elégedve mobilos keretek között. Aki pedig csak azért is a Type-C portot szemelte ki a füleinek, annak adott az USB-audio. Mellette sajnos könnyen eltakarható a monó hangszóró, viszont az eddigi legerélyesebb a OnePlustól, és mélyekből is több jár a szokásosnál. Azért így se túl sok. A bejövő hívást a kertből is meghallani, a minőségi zenehallgatáshoz viszont pár lépéssel érdemes lejjebb szabályozni, 100%-on zörejesek és élesek a zúzósabb hangszerek és az énekhangok. 80%-on teljesen rendben van a helyzet, bár még jobb volna, ha a beszélgetési hangszóró sztereóra bővítené a csatornákat, a multimédiás pedig az előlapra költözne.

[+]

A Galéria és a Google Fotók játssza le a mozgóképeket, akár 4K-ban 60 FPS-sel, meglepetésre a HDR kódolást beleértve. Elindult tehát a Pixel 2-n kifogó, LG HDR sakkvideó, bár extra kontrasztokat nem láttam, a Full Optic AMOLED panel HDR 10 vagy Dolby Vision minősítést nem kapott. Ezzel még együtt lehet élni, az viszont fájdalmasabb, hogy nem futnak a DivX és Xvid kódolású klipek, nincsenek feliratok, sem ablakos lejátszás vagy opció a teljes, 18:9 képarányú panel kitöltésére a 16:9-es videók esetében (a 18:9 arányúak nem hagynak fekete sávot). Mindez csak addig zavaró, amíg a VLC fel nem települ, mert az megold minden előbbi hiányosságot, csíptetőmozdulattal a YouTube is felajánlja a 16:9 és 18:9 közötti váltást. A galéria egyébként akár térképpel, helyszín szerint is csoportosítja a fotókat és videókat, plusz segít kijelölni, hogy a 120 fps-es felvételek mely része legyen belassítva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!