OnePlus régen és most
Hat év nem idő egy nagy cég életében, vegyük például a Samsungot, amely 81 éves – persze 1938-ban még egészen mással foglalkozott. Ennyi idő viszont elég volt, hogy a Sony, az LG, a Microsoft, a BlackBerry vagy a HTC lenullázza statisztikákban kimutatható mobilszektorát, a Motorola és a Nokia név is cégről cégre vándorol. A OnePlus 2013 óta azonban meggondoltan és megfontoltan lépeget felfelé, ami elismerésre méltó egy szűkülő mobilpiacon. A tucatnyi országba szállítás mellett szépen gyarapodik a szolgáltató partnerek száma, úgy Európában, mint Észak-Amerikában, bár minket ez még nem érint. Az viszont tőlünk szemlélve is egyértelmű: 2019 lehet az áttörés éve, lásd az egész oldalas New York Times hirdetéseket, vagy a kétféle OnePlus 7 piacra dobását.
A kezdetek: a OnePlus One tesztasztalunkon [+]
Ám akad egy kis bökkenő: már egyik sem olcsó, sőt: 230 ezer forintért, külföldi webshopból iderendelve a Pro variáció kifejezetten drága. De hol van már a plasztik nyitómodell, fabrikált Android felülettel: a friss zászlóshajó tényleg száműzött minden kávát noccsostul, kameralukastul, ma pedig az OxygenOS az egyik legjobb androidos köntös. A gyártó felívelésének történetéből persze nem hiányozhat a BBK Electronics anyacég megemlítése, hiszen ezt a formát, motorikus kamerarendszerrel a csapaton belüli Vivo és Oppo tette népszerűvé, ők hárman pedig már jelentékeny részét uralják a mobilpiacnak. Egyébként teljesen reális ezt a csupa kijelző formát tekinteni a mobiltelefónia jelenkorának: 6,67”-es képátlójával a OnePlus 7 Pro a makulátlan tartalomfogyasztás méretes eszköze, és ha nagyon akarom, kimérhetek némi kávát alul, ám a gyakorlatban tényleg alig maradt bármi, ami nem az 1440 x 3120 Fluid AMOLED panel tűléles pixele.
Pár évvel később: íme, a OnePlus 7 Pro kávák, szigetek nélkül [+]
Ráadásul, míg a mai mobilok 99%-a 60 Hz-es képfrissítéssel fut, a Pro gördülékenyebb 90 Hz-et kínál – bár én személy szerint már sem ebben, sem a papírforma szerint makulátlan és villámgyors sebességben nem érzek nagy különbséget csúcsmobil és csúcsmobil között. Akárhogy is: a képfrissítés és a noccsmentesség két dolog a OnePlus tarsolyában, amit egyik tradicionális márka sem nyújt, így szó szerint kiemelkedhet a 7 Pro a sok kiharapott kijelzős társ közül, ami felső polcos árazást jelent. Persze Snapdragon 855-tel, gyors rendszerfrissítésekkel és töltéssel, háromféle hátlapi látószöggel, akár 12/256 GB RAM/tárhely opcióval, valamint tökéletesen lekerekített, perfekt fém/üveg kivitellel miért ne kérjen el annyit ez a brand, ami mások szerint se illetlenség?
A OnePlus 7 Pro egy másik triplakamerás versenyző, a P30 Pro mellett [+]
Csakhogy ezzel oda a felhasználóbarát, mindenes telefon régi képe, amiért sokan a márkába beleszerettek. A jack port már tavaly távozott, a dobozból idén pedig az átalakító is kikerült, miközben ennyiért épphogy plusz dolgot vár ez az ember, mondjuk egy jó fülest. És akár a motorikus szelfikamera az oka, akár nem, a cseppállóság emlegetése, ám ennek a termékoldalon és a jótállás oldalán semmiféle megerősítése vagy az IP védelem nem teljesítése nem olyan dolog, ami felett szemet hunyunk. A por- és víz elleni védelem alapszintű elvárás egy zászlóshajón, ahogy az egyenes kommunikáció is, és a vödörbe dobálós videó, majd a beázott mobil elutasítása a szerviznél nem az. A 3x-os zoomtartományúnak mondott, ám igazából csak 2,2x-es teleobjektíves kamera is „érdekes” dolog a termékoldalon, ha technikailag meg is magyarázható. És akadt már galiba a webshopban (bankkártya adatlopás), a reklámkampányok során vagy a pályázatokban, hogy ne legyen szeplőtlen a gyártó erkölcsi bizonyítványa.
A motorikusan előugró szelfikamera apró, szívós darab [+]
A médiával való kommunikáció sem az igazi az olyan kis piacokon, mint a hazai: a tesztpéldányt is kedves olvasónk ajánlotta fel – a barátságos kis tigris képe, amely meghúzogatja a nagyok bajuszát mára tehát elpárolgott. Ha pedig hozzávesszük, hogy nincs FM-rádió, tárhely bővítés vagy vezetékmentes töltés- és visszatöltés, a lassan elfogyó árelőnnyel és a külföldi rendeléssel máris kevesebb az érv egy hazai polcról leemelhető, ismertebb márka topajánlatával szemben. Mindezek persze apró gondolatok a OnePlust saját múltjának kontextusába helyezve – a lényeg úgyis a mit, mennyiért kérdésköre, és ebbe már a kínai gyártó bicskája ritkán törik bele. Ha meg már nincs 3,5 milliméteres adapter a fehér fedelű, piros belsejű dobozban, legalább akad egy jól tapadó, átlátszó szilikontok, egy adag leírás, 30 wattosra nőtt Warp30 szupertöltő, egy piros USB-C kábel, valamint egy SIM tű, amely alul nyitja meg a 7 Prót, amely két nanoSIM-nek nyújt hajlékot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
