Doboz, külső
Elég méretes a doboz, de bele kell férjen egy majdnem 10 hüvelykes gép, egy USB kábel és egy töltő, amely saját szabványú csatlakozót használ. Ez egyébként meglehetősen gyakori az ekkora dögöknél, úgyhogy emiatt nem haragszom a Qilive tabletre, már csak azért sem, mert egy egész korrekt használati útmutatót is mellékelnek a cucchoz. És ebből végre kiderül, hogy masinánk tényleges neve Qilive 502450. Ezt is könnyű megjegyezni, fülbemászó.
[+]
Első benyomás: azt a leborult mindenit, ez de nehéz! Pedig nem, csak az ember mindenféle Sony tabletekhez van szokva, a Qilive 9,7 inches gépének 618 grammos tömege inkább átlagos, pedig a hátlap alumíniumból készült - egy pluszpontot mindenképpen fel is kell érte írnom. Az viszont már meglep, hogy a márkajelzés a kijelző alatt van - illetve írnám, hogy mellette, mert egy ekkora vasat már általában fektetve használ az ember, de a gyártó nem így gondolta, amire ékes bizonyíték az is, hogy az előlapi feliratot alapul véve állított tájolás esetén bal felül találjuk a hangerőt szabályozó gombokat. És a feloldás, illetve lezárás billentyűje is ide költözött, tehát komolyan gondolták, hogy egy ekkora dögöt majd állítva tartunk, mint egy telefont. Erre a hátlapi feliratok tájolása is ráerősít, arról nem is beszélve, hogy a káva is fent vastagabb, mint lent, fektetve tartva kissé féloldalasnak érződik optikailag a termék.
[+]
A mindenféle bemenetek egy oldalra (pontosabban felülre) kerültek, a kínai eredetű masináknál ez gyakran így alakul. Kapunk HDMI kijáratot, 3,5 mm-es jack dugaszt, microUSB csatlakozót és microSD nyílást is, ennél több nem is kell egy átlagos tabletre. A hátlap matt ezüstje kellemes, minőségi benyomást kelt, tartok tőle, hogy könnyen fog karcolódni, ami viszont megint furcsa, hogy a két hátsó hangszóró akkor kerül két oldalra, ha fektetve tartjuk a masinát. Különös még az előlap alsó részéről hátrafelé kanyarodó műanyag panel, ami nem simul bele a hátlapba, hanem kissé kiáll. Ez takarja valószínűleg a rádiós interfészeket, amelyek nem tudnának áttörni az alumínium borításon.
[+]
Az előlapon kis kamera kukucskál a bal felső sarokban, felbontása két megapixeles. A hátlapra egy totál ugyanilyen modult szereltek, egy olcsónak szánt tabletbe ennél több nem is kell. A kijelző viszont nagyon ambivalens érzéseket okozott, mert a felbontás tényleg túlmutat a kategória képességein, a 2048 x 1536 pixel kifejezetten jónak számít, tűéles a kép, de sajnos a bevilágítás és a fényerő már inkább gyatra. Fekete háttérnél tökéletesen látszik, hogy oldalt honnan jön több megvilágítás, ennek ellenére a fényerősség inkább közepes, mint jó. A betekintési szögekkel viszont nincs gond, hiszen IPS panelről beszélhetünk. Hogy össze van-e rendesen rakva a Qilive? Úgy összességében igen. A hátlapot nem tudtam annyira megnyomkodni, hogy ez a kijelzőn elszíneződést okozzon (pedig ezt szinte az összes olcsóbb tablettel meg lehet csinálni), viszont nem kell nagyon gyötörni ahhoz, hogy a meglehetősen széles műanyag kávából recsegést csikarjunk ki. De attól nem féltem, hogy kettétörik a kezemben, hiszen majdnem 1 centi vastag a ház.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
