Hangok, zene
Igen erős multimédiás képességekkel ruházták fel a D600-at. Először is itt van számunkra az MP3 lejátszó. A háttérben továbbra sem hajlandó futni, de a Samsung őrültek ezzel már valószínűleg rég megbékéltek. A dobozban található sztereó fülhallgató bizony a fasorban sincs a W800i hasonló készséghez képest, de önmagában nem rossz. A lejátszás minőségére sem lenne egy szavunk sem, de a fent emlegetett Sony Ericsson termék simán állva hagyja a D600-at ebből a szempontból. Természetesen itt is szerkeszthetünk lejátszási listát, és állíthatunk be véletlenszerű, valamint ismétlődő zenehallgatást is, a grafikus megjelenítés azonban simán parasztvakítás: semmi köze nincs az éppen játszott számhoz. Pirospontot érdemel viszont a sztereó hangszórók párosa, amelyekből méretüket meghazudtolóan tör elő a hangorkán, valamint a D600 már olyan készülék, amelyhez sztereó Bluetooth headset is csatlakoztatható.
Az MP3 fájlok természetesen könnyedén konfigurálhatóak csengőhangként is, azonban még mindig képtelen arra a készülék, hogy együtt rezegjen a zenékkel. Egy ilyen árszintű, és egyéb paramétereiben kitűnő telefontól ezt azért minimálisan elvártuk volna. Cserébe a hangerő brutális, a Csend Hangjai című számot ne állítsuk be csengődallamként, mert az esetlegesen a közelben tartozkodó, skizoid hajlamú egyedek számára túlságosan erős lesz az ellentmondás. Újabb apró és bosszantó hiányosság, hogy az üzenethangok száma nem bővíthető, kénytelenek vagyunk a gyári listából válogatni.
Mamakedvence vájtfülű, lássuk, hogy ő hogyan értékelte a zenelejátszást: A hangok számomra azonban kiemelten fontosak. Már a csengőhangok is gyönyörűen szólnak a telefonból, a magasak nagyon tisztán csengenek, tényleg élmény ezeket hallgatni. Ezek után nagyon vártam, hogy mit hoz a készülék az MP3 lejátszásban a telefonok között számomra etalon W800-hoz képest.
Először a hangszórókon teszteltem a telefont két olyan számmal, amely megizzasztja a mélynyomókat, és a magas sugárzókat is. Mindkét szám Tiesto 2003-as koncertjéről származik, méretük összesen 22 Megabyte, ezt szinte pontosan 16 perc alatt sikerült Bluetooth-on keresztül átmásolni a telefonba.
A hangszórókon keresztül hallgatva a zenék még jónak tűntek, maximum hangerőn sem torzított a modell, tehát mondjuk irodában az asztalunkon, jól teljesíthet. Pláne azért, mivel a hangszórók oldalt vannak, így tényleg jól hallhatjuk zenét. A hozzá kapott füles azonban nem kimondottan a felső kategóriába tartozik. Ha nem lennék ennyire finom, akkor nyíltan kimondanám, hogy a hangzása kb. annyit produkál, mint az 500 forintos daraboké, amelyet a pénztár mellé tesznek ki a Mediamarktban. Tulajdonképpen az tény, hogy a Sony által a W800-hoz kapott fülessel nem érdemes hasonlítani, de akkor is… Ezen nem tiszták a magasak, a mélyekről pedig nem is beszélek. Reménykedem, hogy lesz hozzá átalakító, és akkor esetleg saját fülesünket hozzácsaphatjuk, mert ez édeskevés.
A hangszín beállítás csak gyári sémákkal történhet, amik szerintem nem túlzottan profik, nem sikerült olyat találnom, amelyik megfelelt volna tökéletesen, sőt voltak olyanok, amik között igazából különbség sem hallatszott. Amit viszont véletlenül se kapcsoljunk be, az a 3D mód. Nincs hasonlat ilyenkor arra, amit hallunk. Kicsit olyan, mintha a telefont egy kád vízbe dugnánk, és onnan próbálnánk zenélésre kényszeríteni.Ráadásul a zenelejátszó nem képes a háttérben működni, pedig szerintem egy multimédiás modellben ez alap kellene, hogy legyen. Legalább a hangerőgombok működnek billentyűzár mellet is, de ezt még kicsit turbózni kellene Samsungéknak. A zenei funkciókkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy számomra készülék elbukott a zenehallgatásban, és ismét örömmel konstatáltam, hogy okos döntés volt anno egy IAudio-ra beruházni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
