Külső
Csoda történt. A Samsung D600 egyenesen a gyártótól érkezett, elsőkézből, Samsung zacsiban, jelöletlen, fehér dobozban. Reméljük nem ez volt az utolsó készülék, amelyet kaptunk, de mindenkit megnyugtatunk, hogy csak ezért nem fogunk glóriát rajzolni a telefon köré. Még virtuálisan sem. Mondjuk a D600 nincs is nagyon rászorulva, hogy ezért szeressük. Ráadásul úgy döntöttünk, hogy a W800i-hez hasonlóan ezt a modellt is közösen teszteljük, ezért felváltva olvasható jómagam és mamakedvence véleménye a következőkben.
A D500 sikere kétségtelen. A koreai gyártó nagyot dobott a szétcsúsztatható, de komoly telefonnal, olyannyira magasra tette a lécet, hogy saját magának is nehéznek tűnt ennél jobbat összerakni. Az európai piacra nem is túl sok olyan Samsung érkezett, amely olyan forradalmi lett volna, mint a tavalyi év készüléke. A D600-tól mindenki azt várta, hogy elődje nyomdokain haladva megint valami zseniális lesz, de úgy, hogy a D500 hibáit kijavítják. Tesztünk arról is fog szólni, hogy ez mennyire sikerült.
A D600 egy hangyányival nagyobb és ugyanennyivel szögletesebb, mint elődje. Szerintünk ez a javára vált, mindenkinek feltűnik, hogy ez valahogy más, de hogy miben, azt már kevesebben tudják megfogalmazni, ha nem fetreng az újdonság mellett egy D500 is az asztalon. A konstrukció, a stílus és a design ugyanaz. A jelenlegi csúcsmodell puhább anyagokból épül fel, ezért finomabb a tapintása is. Eltűnt a kijelző alól az a perem, amelyre az ujj támaszkodhatna szécsúsztatás esetén, helyette opcionálisan tapizhatjuk a kijelzőt, a Samsung feliratot, vagy a készülék oldalát, ha ki óhajtjuk nyitni. Ez a művelet egyébként nem igényel évek hosszú munkájával izmosra gyúrt ujjbegyeket: a csúszást hangtalanul dolgozó rugós mechanika segíti oda-vissza, csak úgy süt belőle a minőség, már-már szinte irritálóan tökéletes.
Mamakedvence a következő érzésekkel gazdagodott: Öröm kézbe venni a modellt. A fekete, letisztult design nagyon ott van, az egész telefon kialakítása tetszetős, viszont nekem elsőre valamiért az Alcatel új készülékei ugranak be róla. Van azonban egy-két hátránya az egész telefonnak. A hátlap azon fura és igényes puha műanyagból készült, amelyen minden egyes ujjlenyomat megmarad. A készülék kinyitásakor két verziót sikerült eltalálnom: vagy a kijelzőt fogdostam össze, mivel ott támasztottam meg a hüvelykujjam, vagy ha a kijelzőhöz nem nyúltam, akkor a felfelé gombot sikerült nyomkodnom. Egy gumi (vagy inkább króm) pöcök elfért volna a Samsung felirat alatt, amelybe ilyenkor kapaszkodhatnánk. Mivel nincsen, így a kijelző folyton ujjlenyomatos, hiába figyelek rá én, az első ember, aki elkéri megnézni, összefogdossa.
Ami viszont szerintem botrányos, az a gombok. Ennyire rossz gombsorral utoljára a K700-nál találkoztam. A nyomáspontjuk érezhetetlen, a kialakításuk révén abszolút nem állnak kézre, és sikerült többször is 2-3 gombot megnyomnom egy ujjal. A számgomboknál egyébként nincs ilyen probléma, de a fedlapon találhatók nagy csalódást okoztak. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy társszerzőnk ujjai nem éppen sebésziek, de talán pont ezért jó, hogy az ő véleménye is itt szerepel.)
A telefon oldalán a hangerőgombok, a fényképezőgép gyorsbillentyűje, a memóriakártya ajtaja, valamint a headset csatlakozója kapott helyet. A készülék tetejéhez közel két hangszórócska található, diszkrét rácsozattal, amely leginkább a klasszikus FIAT emblémára emlékeztet, de nyilván Koreában nem ismerik a Tipot, ott a Hyundai a menő. A hátlapon a fényképezőgép lencséje található a vaku és egy tükör társaságában, tehát nem csak a szétcsúsztatást követően válik láthatóvá.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
