Multimédia

A Galaxy A3 idén is maradt a szimpla, 13 megapixeles hátlapi kameránál, azaz nem kapta meg a nagyobb testvérek 16 megapixeles modulját, ami a hat számjegyű végösszeget súrolva véleményes. A fókusz is csak közepes sebességű, a led villanó fénye átlag feletti. Az optika itt és a 8 megapixeles szelfikamera esetében is f/1,9 rekeszértékű, azaz jó fényerejű. A szoftver a TouchWizből átemelt, mára hatékonyra leegyszerűsített fajta, ami a home gomb dupla lenyomásával két másodperc alatt elindul. Balra simítva érhetők el az effektek és az arcszépítés beállításai, jobbra pedig a módok (HDR, panoráma, képsorozat, éjszakai, étel). Ugyanitt profi felület is választható, ott azonban csak a mérési mód, az érzékenység, a fehéregyensúly és az expozíció állítható. Nem úgy a Manual Camerában vagy más camera2 API-s szoftverben, ahol a záridő is (1/8 másodpercig). Elvileg DNG RAW mentés is van, a gyakorlatban viszont használhatatlan eredmények születnek.

[+]

A nappali képminőség a felső-középkategóriában elfogadható. A vonalélesség rendben van, igaz ez a szélekre is, az algoritmus viszont előszeretettel él zajmentesítéssel és élesítéssel, ami nem ideális a finomabb részletek szempontjából. A dinamikatartomány okés, bár az A3 néha akkor is hajlamos picit alulexponálni, ha csak pár százaléka égne ki a képnek. Ezen segíthet a HDR mód. A fehéregyensúly nagyjából rendben van, a makrókra pedig sok részlet jut, és 7-8 centire meg lehet közelíteni a témát. Mindazonáltal nappal sem a leggyorsabb a fókusz, naplemente után pedig még lomhább.

A kamera szépen belesimul a hátlapi üveg síkjába. Bal oldalon a monó hangszóró rácsa pillantható meg [+]

Este komoly részlethiánnyal kell számolni, és nem mindig világos, hogy az automata, a HDR, a kézi vagy az éjszakai módból épp melyik lövi a leghasználhatóbb képet. Azért készülhetnek használható fotók, csak nagy az eltérés a nappali minőséghez képest. A 1080p-s klipek részletgazdagsága pazar (17 Mbps, H.264), a képélesség és a dinamikatartomány rendben van, a sztereó hangminőség is elfogadható (256 Kbps AAC LC), íme, egy példa. Hiányzik viszont az optikai képstabilizátor a fagyos időben remegő kéz áldatlan hatásainak kiküszöbölésére. A 8 megapixeles szelfiképek minősége decens, a képernyő itt is felvillan egyfajta vakuként, ha a fényviszonyok megkívánják. Arcszépítő módok természetesen vannak. Itt egy példa.

[+]

A Play Zene a megvásárolt és előfizetett tartalmak mellett a helyben tárolt állományokat is lejátssza, listák, előadók, albumok, dalok és műfajok szerint csoportosítva. Van kezdőképernyős, értesítési paneles és mindig aktív kijelzős widget, SoundAlive néven fejlett hangszínszabályzó, hangzásfeljavítás, mélyhang-kiemelés, AdaptSound kalibráció és néhány effekt. Az S-szériából hiányzó FM-rádió is megtalálható. Az indítóikonnal nem rendelkező videolejátszó a H.264, a H.264, a H.265, az Mpeg4 és az Xvid kódolásokkal, illetve a feliratokkal megbirkózik, az AC3 hang és a DivX lejátszásához ellenben alternatív szoftvert kell beszerezni. A hardver 1080p-ig minden klipet gond nélkül meghajt, a 4K viszont már túl nagy falat. A gyári lejátszó egyik oldalán csúsztatva az ujjat a fényerő, a másikon a hangerő állítható. Akad ablakos és egész képernyős lejátszás, emellett képernyőkép és rövid animGIF is rögzíthető, szerzői jogi figyelmeztetés mellett.

[+]

Furcsának tűnhet, hogy a monó hangszóró jobb oldalra, a bekapcsoló fölé került, én is inkább a sztereó előlapi megoldást preferálom, ez az elrendezés viszont garantálja, hogy a tenyér vagy az ujjak nem takarják el az apró rácsozatot, amely meglepően erélyesen szól egy kompakt mobilhoz képest. A bejövő hívást így biztosan meghallani és a zenei minőség is korrekt, noha mélyhangból sokra ne számítsunk, inkább közepes és magas tartományokban kellemes a helyzet, némi sistergés mellett. A fülesre korrekt minőség jut hibátlan frekvenciaátvitellel, nem lefülelhető zajjal vagy sztereó áthallással, átlag feletti, bár nem csúcskategóriára jellemző részletességgel. A hangerőre nem panaszkodtam HD50-emet rákötve.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!