Bevezető
A Huawei és a ZTE (valamint az itthon kevésbé elérhető Alcatel) okostelefonok jót tettek az androidos piacnak. Több gyártónál is megfigyelhető, hogy kicsit leszálltak a magas lóról az Android rendszerű gépek árazását tekintve, s ha nem is szaladtak bele egy komoly árversenybe, de valami mégis megmozdult. Az LG Optimus One (a GT540 utódja) már igen kellemes áron kapható függetlenül is, a Samsung pedig úgy rakta össze a középkategóriás Galaxy sorozatot, hogy abban jutott hely olcsóbb modelleknek is.
Leginkább a Galaxy Mininek, amely mostani tesztünk főszereplője. A fiatalos, kicsit bumfordi formatervű telefon egyszerre óhajt a korábbi Corby-tulajdonosok felé új alternatívát mutatni és az olcsó okostelefont kereső néphalmazok kedvére is tenni. A ZTE Blade persze nem üthető meg ár/érték arányát tekintve, de a Samsung – vélhetően joggal – gondolja azt, hogy azért még mindig sokat számít a márkanév is a döntésben, s bizonyára vannak olyanok, akik ódzkodnak egy itthon jobbára ismeretlen ZTE feliratú telefon megvásárlásától. Nos, a Galaxy Mini pont nekik készült, Domino csomagban (tehát feltöltőkártyával) kicsivel 40 lepedő felett van az ára, amivel valóban tagja lehet a legolcsóbb androidos telefonok baráti körének. Aztán lehet, hogy a barátok nem örülnek annyira a koreai havernak, lévén itt eddig jellemzően kínai figurák üldögéltek.
Persze a Galaxy Minitől ennyi pénzért nem lehet elvárni azt, amit egy ZTE-től. Sok összetevője van ennek a történetnek, de maradjunk csak annyiban, hogy a Samsungnál költenek reklámra, ügyfélszolgálatra, szervizelésre, saját felület fejlesztésére, s valószínűleg a koreai mérnök, product manager, marketinges, grafikus, és egyéb szellemi munkát végző arc óradíja nem kicsit magasabb annál, mint amit ugyanezen területeken egy-egy kínai alkalmazott zsebébe tömnek. Úgyhogy a Galaxy Mini olcsó androidos jószág ugyan, de kompromisszumokat is kell kötnie a vásárlónak. Ügyesen sakkoznak a Samsungnál ezügyben, olyan helyeken vágták meg a büdzsét, ahol volt rá lehetőség, például nincs autofókuszos, öt megapixeles kamera a hátlapon, helyette csak egy három megapixeles, fikfókuszos modul került ide. De nem óhajtom leírni az összes cost-saving megoldást már az elején, hajtás után jönnek a részletek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
