Előszó

Valószínűleg sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a szó mai értelmében vett okostelefonok nem léteztek, a komoly üzletemberek egy része pedig különféle PDA-készülékekkel járkált, melyek között voltak Windows Mobile és PalmOS operációs rendszerre épülők is; így belegondolva az az egyik legdöbbenetesebb, hogy ez csak pár éve volt. A felhasználói felületek viszont akkoriban még egészen máshogyan néztek ki, a ma használatos kapacitív kijelzőket még hírből sem ismertük, az eszközök úgynevezett rezisztív paneleket használtak, melyek jellemzője, hogy a nyomást egy pontban érzékelik. Épp ezért a különféle PDA-készülékekhez mindig tartozott egy speciális toll, mely az érintőkijelző nyomkodására és a precízebb adatbevitelre szolgált. Ezeket neveztük stylus-nak és annyira nem is voltak speciálisak, egyszerű műanyagdarabként írhatjuk le őket.

[+]

A tollakon kívül PDA-k jellemzője volt a nagyobb kijelző is. Persze a 3,5-4 hüvelyk manapság már nem kiemelkedő, hiszen sok okostelefon ennél nagyobb panellel büszkélkedhet, de az akkori mobiltelefonok képátlóival összehasonlítva bizony gigászi méretekről beszélhettünk. Az egyik utolsó klasszikus PDA-készülék volt a 2008-ban megjelent HP iPAQ 214, ha valaki nem igazán tudja, hogy milyen masinákról van most szó, fussa át az említett tesztet. Hogy miért? Azért, mert tesztünk tárgyára, a Samsung Galaxy Note-ra nem tudunk másként tekinteni, mint a modern kor PDA-jaként. Egy olyan készülékről beszélünk, mely okostelefonnak túl nagy, táblagépnek túl kicsi, viszont mégis létezik és ami azt illeti, egészen jóra is sikerült. De mindent a maga idejében.

[+]

A csomagolást kifejezetten elegánsra vették és egyben elég nagy is, bár pár éve a már sokszor említett PDA-kat a rengeteg tartozéknak köszönhetően még a Note-énál is sokkal nagyobb dobozokba zsúfolták bele, úgyhogy ezt a vonalat csak félig-meddig viszi tovább az újdonság. Tartozékok tekintetében nincs semmi varázslat, microUSB-s adatkábelt, hálózati töltőfejet és sztereó headsetet kapunk hozzá. Memóriakártyát a nagyméretű belső tárhelynek köszönhetően nem találunk a pakkban.

Külső

A Galaxy Note egy vicces készülék. Nem találkoztam olyan emberrel, aki legalább ne mosolygott volna, amikor meglátta. Egy hatalmas tepsiről beszélünk mely annak ellenére, hogy kiterjedése nagy, meglehetősen vékony, így még furcsább hatást nyújt, mintha csak egy sima féltégla lenne. Pontos mérete 146,85 x 82,95 x 9,65 milliméter, amihez 178 grammos tömeg párosul; akárki ezt már nem tudja zsebrevágni, a hölgyek biztosan táskában fogják hordani, bár a legkisebb kiegészítőkbe valószínűleg nem is fér be, színházba ezzel egy magára valamit adó nő biztosan nem tud menni.

[+]
Az Xperia PLAY sem egy apróság, de a Note mellett eltörpül

Az anyaghasználatra nem lehet panasz, az előlapot ellenálló plexi (vagy lehet, hogy üveg, erről nincs hivatalos információ) borítja, a hátlap tapintásra és látványra is kellemes plasztikból készült, oldalt pedig krómozott hatású műanyag fut körbe. A masinát szerencsére jól össze is rakták a gyárban, nem recseg, nem ropog, sokkal minőségi érzést kelt, mint a Samsung bármelyik mostanában megjelent eszköze, pedig azokkal sincs komoly gond.

[+]

Az előlapra került az 5,3 hüvelykes (!) kapacitív érintőkijelző, mely minden szempontból a csúcsot képviseli. Super AMOLED technológiát használ, melyre ragyogó (és ebből adódóan kicsit természetellenes) színek, szinte végtelen betekintési szög és napfényben is tökéletes olvashatóság jellemző. A felbontás minden eddiginél magasabb, 800 x 1280, mely ekkora méretnél 285 PPI-s sűrűséget jelent. Az iPhone 4(S) ugyebár 326 PPI-t nyújt, de a Galaxy S II 218 PPI-s értékénél ez a közel 300-as érték azért jobb, magyarán a Galaxy Note élesebb képet ad, mint bármelyik korábbi Samsung készülék. A Samsung Jet mondjuk 300 PPI-t tudott, de ott azért más minőségről beszélhettünk, mint az új készülékeknél.

A kijelző fölött telefonhangszórót és egy 2 megapixeles, másodlagos kamerát láthatunk, a szemünk elől rejtve viszont egy távolság- és egy fényérzékeli szenzor is található errefelé. A kijelző alá egy fizikai és két érintésérzékeny gomb került, a középsővel bárhonnan visszajutunk a készenléti képernyőre, a balra lévő az almenüt hozza elő, a jobboldalival pedig egy visszafelé léphetünk egyet.

[+]

A hátlap kidolgozását már dicsértem, nagyon elegáns és nagyon jó hozzáérni. Felül egy FullHD felbontású videók rögzítésére alkalmas, 8 megapixeles kamerát és egy ahhoz tartozó, meglehetősen apró ledes villanót találunk, alulra egy látványos Samsung logótípia, a kihangosító hangszórója és a toll került. Utóbbi a lehető legbotrányosabb silóval rendelkezik, alig lehet belőle kirángatni az S Pent, melynek teteje ebből adódóan pár nap használat után elkezd kopni; egyszerűen túl sokat rángatjuk. Lehet, hogy idővel lazábban fog járni, de ha kopik, akkor biztos, hogy egy idő után a lazulás is túlzásba esik és a toll nem fog a helyén maradni.

[+]

Felülre került a 3,5 milliméteres fülhallgató csatlakozó, balra a hangerőszabályzó gombduó, jobbra a készülék ki- és bekapcsolását, valamint a képernyőzár kezelését megoldó billentyűt találjuk. Alul a már említett toll társaságában lazul a microUSB-konnektor.

Hardver, operációs rendszer, S Pen

A készülék szíve egy Samsung Exynos 4210-es SoC, mely a Hummingbird néven futó Exynos 3110-es utódja. Nem egy új megoldásról van szó, ugyanez a hardver hajtja meg a Samsung Galaxy S II-t is, a különbség az, hogy a kétmagos ARM Cortex-A9-es processzor itt 1,4 GHz-es órajelen ketyeg. A grafikus gyorsításért egy MALI 400MP felel, azaz nem a piacon létező legjobb hardveres környezetet kapjuk, de a legerősebbek között mindenképp ott van a Galaxy Note. Ezt mutatják a statikus sebességtesztek eredményei is, az eddigi leggyorsabb Androidnak számító Galaxy S II-t ha nem is fölényesen, de azért lehagyja a tepsi méretű újdonság. A csak egymagos, de szintén 1,4 GHz-es órajelű processzort használó Sony Ericsson Xperia arc S-nek esélye sincs a Samsung új versenyzőjével szemben, igaz, abban a központi memória mérete is fele akkora, mint a Note-ban, melybe 1 GB-ot pakoltak bele a mérnökök. A belső tárhely kiszereléstől függően 16 vagy 32 GB-os, melyet microSD memóriakártyával tovább bővítetünk, elvileg akár 32 GB-os is belemegy.

A fenti eredmények magukért beszélnek, a Galaxy Note egy nagyon erős készülék, mely ennek megfelelően gyors is - megjegyeznénk, hogy a lehető legkorrektebb összehasonlítás végett a Galaxy S II-t a legfrissebb operációs rendszerrel újra lemértük, ezért vannak más eredmények, mint korábbi cikkeinkben. A Note ugyanis a létező legfrissebb, 2.3.5-ös Androiddal a fedélzeten érkezik, a mindennapos használat során pedig nem igazán találkozhatunk lassulásokkal vagy akadásokkal, olyan, mint a villám. Momentán egy gyorsabb készülék létezik nála, az iPhone 4S, mely még azokat az ici-pici akadásokat sem csinálja, melyek itt elvétve azért előfordulnak, például akkor, ha a készenléti képernyőn két ujjal kicsinyítünk egyet. Persze az Android mellett érvelők kedvéért megjegyeznénk, hogy az iPhone 4S 640 x 960 pixeles kijelzője "csak" 614 400 pixelt mozgat, míg a Note-nál ugyanez a szám 1 024 000.

A fenti videót megcsodálva mindenki számára egyértelmű lesz, hogy a készülék tényleg akadásmentesen működik, úgyhogy ezzel remélhetőleg elejét is tudjuk venni a fórumban zajló esetleges háborúknak. A sebességnél ugyanis jóval érdekesebb dolog a készülék aljából kihúzható, S Pen névre hallgató toll, mely egy speciális kialakítású, kapacitív kijelzőkkel használható ceruza. Csak a Note-tal működik együtt, más kijelzőkön hiába tologatjuk, nem fog semmit sem csinálni, ami feltételezi, hogy itt valami kis boszorkányság is történt. A használata ettől függetlenül problémás, nagyon problémás. Azt már említettük, hogy a silójából alig lehet kirángatni (ha valaki hosszabb körömmel próbálja, egészen biztos, hogy maradandó sérüléseket fog szerezni), de ezt leszámítva is azt mondhatjuk, hogy ez a kijelző túl nagy ahhoz, hogy tollal kezeljük. Ha nem akarjuk a levegőben tartani a kézfejünket, akkor nyilván le kell támasztanunk, de egy ekkora felületet csak úgy érünk el, ha csuklónkat valahol a készüléken pihentetjük. Igen ám, de ilyenkor véletlenszerűen meg fogunk nyomni dolgokat, leginkább a masina alján található visszalépést, de az is előfordulhat, hogy a tálcát húzzuk le a kijelző teterejéről.

Ha ezzel megbékéltünk, akkor sem leszünk túl rózsás helyzetben, ugyanis maga a toll egyébként is rosszul érzékel. Jól kivehető, relatíve vékony hegye van, de marhára nem ott rajzol, ahol az ténylegesen hozzáért a kijelzőhöz, hanem nagyjából két milliméterrel arrébb. Ennek megfelelően sosem fogunk vele tudni olyan skicceket kreálni, mint amilyeneket a művészemberek a reklámokban csinálnak, viszont a hajunk erősen ritkulni fog, ha egyáltalán megpróbálkozunk ilyesmivel. A toll érdekessége, hogy van rajta egy gomb, melyet megnyomva nem rajzolunk, hanem különféle gesztusukat csinálhatunk, számszerint kettőt, melyek a vissza és menü gombok megnyomását helyettesítik; azokhoz ugyanis hiába érünk hozzá a toll hegyével, nem fognak reagálni. A beállítások között megadhatjuk, hogy bal vagy jobbkezesek vagyunk, a használat és a pontosság balkezes használat és beállítás esetén minimálisan jobb, mintha a beállítások között a másik kezünk lenne megadva, de a két milliméteres elcsúszáson nem tudunk segíteni. A helyzet az, hogy a toll ötlete jó; ha nem is mindenkinek, de egy rétegnek bizonyára lenne igénye efféle cuccora, de ilyen megvalósítás mellett felejtős az egész történet.

[+]

Hogy mire használhatjuk? Tudunk vele mozogni a menüben, ennek nyilván semmi értelme nincs, egyedül pár játéknál vehetjük hasznát. Van viszont egy speciális alkalmazás (S Memo a neve), melynek segítségével jegyzetelés közben kihasználhatjuk a toll előnyeit. Kombinálhatjuk a gépelt szöveget az írottal, tudunk rajzolni, képeket vagy hangjegyzeteket beszúrni, mindez pedig a bemutató videón olyan klassznak néz ki, hogy rögtön azt gondolhatjuk,a Galaxy Note-ért legalábbis diplomát adnak az egyetemen. Pedig nem, érintőkijelzőre jegyzetelni még mindig nehézkes, lassú és idegesítő dolog, egy jegyzetfüzet ezerszer hatékonyabb. Extra funkció, hogy a toll segítségével tudunk képernyőmentést is csinálni, ami azért jó, mert az így készült fotóra tudunk rajzolgatni.

Szoftverek

A kezdőképernyő legfeljebb hét oldalból állhat, melyek között horizontális irányú ujjmozdulatokkal tudunk lapozni, de ha gyorsan akarunk mozogni, akkor egy két ujjas mozdulattal eljuthatunk egy áttekintő nézethez is (lenti képen jobbra). A gyorsgombok és mappák mellett widgeteket pakolhatunk ide, több tucat közül választhatunk, úgyhogy a gyári kínálatra nem lehet panasz, az pedig külön öröm, hogy a méretüket abszolút személyre szabhatjuk, ami a TouchWiz kezelőfelület 4.0-s változatának köszönhető

A képernyő alján öt darab ikont láthatunk, melyek közül a jobboldali visz minket a rácsos elrendezésű főmenübe, mely szintén horizontálisan lapozható. A hatalmas képernyőnek hála egy oldalon 25 darab ikon fér el (az alsókat nem számolva), úgyhogy nem meglepő módon csak két oldalnyi hadsereggel találkozhatunk a gyári állapotban. Persze az extra szoftverekre így sem panaszkodhatunk, az Android rendszer alapvető alkalmazásai mellett sok hasznos dolgot találunk. Rögtön az ikontenger elején van három Hub, melyek közül a Social Hub felel a közösségi hálózatokért, egy helyre rántja be a Facebook és társai feedjeit. A Music Hub egy online zenebolt, a Music Hub keretein belül pedig hírlapokhoz, e-könyvekhez és magazinokhoz juthatunk hozzá. Az AllShare a DLNA-s eszközökkel való kommunikációért és médiamegosztástért felel, a Kies air a WiFi-n keresztüli számítógép-telefon kapcsolatot oldja meg.

A Fényképszerkesztő segítségével - nem meglepő módon - fényképeket szerkeszthetünk, ami azonban nem csak a kivágásban és forgatásban nyilvánul meg, hanem a telítettséget, a kontrasztot, a fényerőt is piszkálhatjuk, vignettálhatunk, színhőmérsékletet állíthatunk, fekete-fehérítherünk, plusz van közel egy tucat egészen látványos effekt is. A Videókészítővel komoly vágási munkát nem tudunk készíteni, de MMS-küldés előtti bohóckodásra tökéletes. A főmenü második oldalán megtaláljuk a már ismert Mininaplót, a Hangrögzítőt, plusz a helyi Sirit, a Beszélőt találjuk, melynek segítségével tárcsázhatunk, küldhetünk üzenetet, jegyzetelhetünk, kezelhetjük a zenelejátszót, kereshetünk, tweetelhetünk és hasonlók, azaz elég sok dologra jó, de közel sem olyan jó a hangfelismerő rutin, mint az iPhone 4S-ben.

A számológép tudományos nézettel is bír, a Samsung Apps pedig az Android Market mellett egy alternatív letöltési hely, egy csomó egyébként fizetős alkalmazást ingyenesen szerezhetünk be a segítségével, ráadásul minőségi cuccokról beszélünk. A dokumentumokat a teljes verziós Polaris Office segítségével kezelhetjük, melyben 2007-es formátumú Word/Excel/PowerPoint fájlokat is kreálhatunk. Dedikált kliens van a YouTube-nak, a játékosokat pedig az Angry Birds és a Crayon phyrics elégíti ki.

Adatkommunikáció, telefonálás, net

A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból ugyanennyit támogat az eszköz (850/900/1900/2100 MHz), mobilinternetre pedig a fent említett technológia mellett GPRS-t, EDGE, UMTS-t és HSPA-t használhatunk, utóbbinál a maximális letöltési sebesség 21 Mbps. A WiFi kellemes hatótávolságú, a 802.11a/b/g/n szabványokkal boldogul; a sztereó hangátvitelre is képes Bluetooth verziószáma 3.0, a microUSB-csatlakozó pedig 2.0-s. A gyors mobilinternet rajongói számára bizonyára jó hír, hogy létezik 4G (LTE) verzió is, úgyhogy egy megfelelő SIM-kártya behelyezése után elképesztő sebességet érhetünk el. Ez egyelőre hazánkba nem jön (hiszen a hálózat is csak Budapestre korlátozódik momentán), de a HSPA-s verzióval is elégedettek lehetünk.

Bár sokak számára nem teljesen egyértelmű, de a Galaxy Note telefon is, tehát lehet vele telefonálni. Mindenképp mókás látványt nyújtunk, miközben egy ekkora tepsit a fülünkhöz emelünk, efféle élménnyel még a GSM hőskorában sem találkozhattunk, mert bár a készülékek térfogatra ott bizonyára nagyobbak voltak, a szélességük nem érte el a Galaxy Note-ét. Beszélgetés közben a hangminőség jó, a térerő sem ingadozott.

A telefonkönyv és az üzenetkezelő alkalmazás pont azt nyújtja, amit a többi Android is, magyarán előbbibe annyi ember adatait vihetjük be, amennyiét csak akarjuk, míg utóbbinál az SMS, az MMS és az e-mail a támogatott üzenetformátum; ha elektronikus levelezésre adjuk a fejünket, a hitelesített szerverek és a csatolt fájlok sem fognak problémát okozni. A különféle hálózatokról (Facebook, Google stb.) behúzott névjegyek összecsatolása is megoldott és nem is nehézkes, a készülék a nem egyértelmű kapcsolatok esetén felajánl hasonló kontaktokat, de ha ott sem találjuk a megfelelő párosításokat, teljesen manuálisan is kiválaszthatjuk, hogy melyek tartoznak össze; a végeredmény az lesz, hogy a névjegyzékben is megjelennek a fotók és minden egyéb adat.

A közösségi hálózatok kezelését a cikkben már említett Social Hub nevű alkalmazással tudjuk megoldani, melyhez egy teljes oldalas widget is tartozik. A Facebook mellett Twitter és Linkedin fiókókat állíthatunk be, plusz betűzhetjük a folyamba az Email for Exchange-et is. A Social Hub nem helyettesít egy natív Facebook klienst, ugyanis csak két dolgot tud: kilistázza azt, hogy mi történt az ismerőseinkkel, plusz lehetőséget biztos arra, hogy mi is frissítsük állapotunkat, melyről több aktív fiók esetén eldönthetjük, hogy hova toljuk ki. Persze nem szabad megijedni, az Android Marketból könnyedén tudunk telepíteni natív Facebook klienst is, de ettől függetlenül tudni kell, hogy gyárilag ilyennel nem rendelkezik a Galaxy Note.

A webböngészés a hatalmas méretű, nagyfelbontású kijelzőnek és a gyors szoftvernek hála kifejezetten kellemes élmény az újdonságon. Az oldalak szépen jelennek meg (bár az Acid3 teszten csak 95 pontot kap a gyári böngésző), az URL-ek begépelése a méretes virtuális gombsornak hála könnyű. Zoomolni dupla érintéssel és két ujjal is tudunk, a bekezdések szélessége előbbi esetben dinamikusan változik, ha viszont két ujjal nagyíthatunk, akkor ilyesmi nem történik. A Flash tartalmak lejátszása az Adobe Flash Player telepítése után megoldott dolog.

Multimédia, üzemidő, összegzés

A készülék kamerája 8 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 3264 x 2448 pixel, videót pedig 1080p-s FullHD-felbontásban rögzíthetünk. A kamerát kezelő szoftver rengeteg beállítási lehetőséget nyújt, van arcfelismerés, pislogásérzékelés, digitális képstabilizátor, rengeteg effekt, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, az érzékenységet (ISO 100 - ISO 800), a fénymérést. Ennél többre egy okostelefon esetében nem nagyon vágyhatunk.

[+]

A képminőség kiemelkedően jó, a Galaxy Note felvételeit ragyogó színek, alacsony képzaj, magas részletesség és közepes dinamikatartomány jellemzik. A makró mód kiváló, mesterséges fénynél is egész korrekt minőséget kapunk, a villanó pedig a világot nem váltja meg, de sok esetben segítséget jelenthet. A videóknál viszont már vannak problémák: az egyik, hogy a fotózáskor sem túl nagy látószög mozgókép rögzítésekor még kisebb, olyan, mintha fixen zoomolnánk, miközben videót veszünk. A másik problémás dolog a fényviszonyok váltásának követése, ami egy elég lassú folyamat; a két dolog kombinációjaként kissé művészi hatású fájlokat fogunk kapni. Az iPhone 4S után mondjuk kimondottan zavarók azok a folyamatos kézremegések, melyeket az Apple már ki tud szűrni szoftveresen - a direkt összehasonlításért minden rajongó elnézését kérjük, de tényleg más úgy megnézni egy okostelefonnal készített videót, hogy már tudjuk azt, hogy léteznek szoftveres módszerek a remegés kiküszöbölésére. A tesztvideó ide kattintva érhető el.

A zenei rész korrekt. Kapunk FM-rádiót, mely bár kizárólag bedugott fülhallgatóval működik, tökéletesen teszi a dolgát. Kapunk továbbá egy korrekt zenelejátszó szoftvert is, mely a muzsikák között ID3-tagek szerint szűr, megjeleníti az albumborítókat és tartalmaz hangszínszabályzót is. A hangminőség kihangosítva közepes, a készülék méretei alapján én többet vártam; a fehér színű, nagyon dizájnos kinézetű és kényelmes, agybagudós füles viszont jól szól, a magas tartományok is kijönnek vele, hangminősége pedig kiegyensúlyozott.

Az akkumulátor 2500 mAh-s kapacitású, cserélhető. A szám alapján azt hihetnénk, hogy a Galaxy Note jobban bírja szuflával, mint egy átlagos okostelefon, de ez sajnos nincs így, ha erősen igénybe vesszük, akkor ő sem bír egy napnál többet, a kapacitásbeli többlet gyakorlatilag csak arra elég, hogy az elképesztően erős hardver és a sosem látott méretű kijelző által támasztott éhséggel boldoguljon. Extrát már nem nyújt.

A Samsung Galaxy Note egy kellemes kis eszköz, tényleg. Látszik, hogy a Samsungnál mekkora tudással rendelkeznek okostelefonok gyártása tekintetében, ebbe az eszközbe bele is raktak mindent, amit csak tudtak. A hardvere az egyik legerősebb a piacon, a kijelzőjénél gyönyörűbbet és előremutatóbbat nem nagyon láthatunk, a dizájn és az összeszerelés minősége is rendben van, az Android rendszerből pedig kihozták, amit ki lehet.

Mindezt azonban egy olyan méretben tették meg, amit nem tudunk értelmezni, egyszerűen nem látjuk azt, hogy kinek lenne szüksége Galaxy Note-ra, mely okostelefonnak egyértelműen nagy, táblagépnek pedig túlságosan kicsi, egy Galaxy S II vagy netán egy iPhone 4(S) birtokában alig nyújt pluszt az, hogy egy kicsit nagyobb kijelzővel dolgozhatunk. Annyi pluszt legalábbis nem nyújt, mint egy 10 hüvelyk körüli táblagép, viszont 170 000 forintot kiadni egy harmadik eszközért viszonylag kevesen tudnak, és aki tud is, annak sem valószínű, hogy érdemes. Egy jegyzettömbért ez leírhatatlanul sok pénz lenne még akkor is, ha a Galaxy Note használható lenne jegyzettömbként, de nem használható, mert az S Pen nevén röhögünk, a készülék fenekéből nem bírjuk kihúzni, ha pedig rajzolunk vele, máshol érzékel, mint a hegye. A cucc összességében ettől függetlenül egy piece of art, kiválóan meg van csinálva. Sok hűhó semmiért, lehetne mondani, de egy tetszett pecséttel azért értékelem a mérnökök igyekezetét. Még akkor is, ha a Galaxy Note-tal nem sikerült kategóriát teremteniük.

Samsung Galaxy Note

Bocha

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Samsung Galaxy Note

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	146,85 x 82,95 x 9,65 milliméter
	Tömeg	178 gramm
	Színvariációk	fekete
	SIM-foglalat	normál SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	800 x 1280 pixel (285 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív Super AMOLED érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Samsung Exynos 4210
	Processzor típusa	1,4 GHz-es, kétmagos ARM Cortex-A9
	Processzor csíkszélessége	45 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	MALI 400MP
	RAM mérete	1 GB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	16/32 GB
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz (4G LTE verzió is létezik)
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 3.0 (A2DP is)
	WiFi	802.11a/b/g/n, WiFi hotspot funkció
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	opcionális
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.3.5
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	Angry Birds, Crayon Physics
	Valutakonverter	letöthető
	Extra szoftverek	Social Hub, Music Hub, Readers Hub, Kies air, Fényképszerkesztő, Videókészítő, Mininapló, Beszélő, Polaris Office, S choice, Samsung Apps
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	2 megapixeles
	Videófelvétel	van (1080p)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van, előre beállított sémák
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	570 óra (2G) / 370 óra (3G)
	Beszélgetési idő	13 óra (2G) / 4,6 óra (3G)
	Egyebek
	fényérzékelő, giroszenzor, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, S Pen