Külső, zsanér, kijelző

„Most mennem kell, visszahívlak” – zárja rövidre Jack Bauer, telefonját határozott mozdulattal és megnyugtató kísérőhanggal összecsukva, mintegy nyomatékosítva: ideje rálépni a tettek mezejére. Egy olyan kor tévés hőséről beszélünk, amikor még nem létezett Instagram vagy koronavírus, és a kagylótelefon volt a divat, rengeteg nyomógombbal. Most meg itt vagyunk húsz évvel később (basszus), és ugyanaz a halk, ám indokolatlanul jóérzésű csattanás kíséri a Galaxy Z Flip3 5G összehajtását, mint amikor sokkal több hajam volt, meg az első telefonom, és egy efféle ketyere legfeljebb a tudományos fantasztikum szintjén létezett.

[+]

A legújabb csiki-csuki trend viszont a nyakunkon, és ha a Z Fold az a sokrétű, nagyképernyős mindenes, mint ami a nyugdíjazott Galaxy Note volt anno, akkor az új Flip lehet a műfaj iPhone-ja – a hajlítható mobil, amelyik divatot teremt. Úgy is néz ki: letisztult külseje, megnyerően kettéosztott teteje, pofás kiegészítői és látványos belső kijelzője olyan vonzó zsebokossá teszik, melyre a hölgy vásárlók éppúgy szemet vethetnek, mint a kompaktabb foldable-re vágyó férfiak. És bár a nálam járt, vajszínű változatnál a hófehér, a fekete, a szürke és a zöld pont jobban néz ki (van még pink és lila), a szimmetrikus, kettényíló formára rengetegen szemet vetettek a teszthéten.

[+]

Szerintem átjöhetett, hogy a Z Flip3 nem a specitábla telefonja, de azért elmondható: nyitva 166 x 72,2 x 6,9, csukva pedig 86,4 x 72,2 x 15,9-17,1 milliméteren és 183 grammon valóban kompaktabb imént nevezett testvérénél, 6,7”-es és 1080 x 2640 pixeles belső megjelenítője pedig bár apróbb, semmiképp nem kicsi. Ez a műfaj erénye: összehajtva eltűnik egy retikülben vagy aktatáskában, bár farmerzsebben szögletes és vastag mivolta miatt szerintem kényelmetlenebb hordozni, mint próbajelleggel, nyitva becsúsztatva.

[+]

Nem érdemes úgy eltenni: a plasztikot és üveget ötvöző kijelzőborítás könnyebben karcolódik, szemben az alumíniumváz túloldalán a Gorilla Glass Victus üveglapokkal. Az viszont csak élőben, valamelyik mobilboltban megragadva derül ki, amit mégis jó leírni: mérnöki remekmű a készülék zsanérja, mivel a telefont némi megszokás után egyszerű egy kézzel kinyitni és összecsukni, és nincs semmi lötyögés, feles mozgás vagy elbizonytalanodás a folyamat során – mintha a Z Flip3 egy darabból faragták volna, bármilyen állásban legyen. Mondjuk a Mate X2-nél a Huawei megoldotta, hogy összehajtva ne maradjon középen hézag, amelyen oldalról átlátni, és ahova galád mikro karcokat okozó homokszemek bejuthatnak, és kínai vonalon a középső gyűrődésminta is kevésbé látványos.

[+]

Itt érintésre és leginkább odakint, napfény alatt tapasztalni a jelzett képernyőrész hullámosságát (ami mozgókép fogyasztásakor a legnyilvánvalóbb), de ez éppúgy megszokható, mint anno a noccs, ami helyett itt egyébként apró, 10 megapixeles kameralyuk van, rejtett szelfikamerát ez a modell tehát nem kapott. Sokkal fontosabb, hogy jó fényerejű a panel napfény alatt is (csak nem sikerült mérőeszközünkkel az extra fénysűrűséget kiváltani), tökéletesek a feketéi, jól kalibrálhatók a színei, hibátlan az érintési érzékenysége és 120 Hz-en perfekt a gördülékenysége. Azért odakint hajlamos minden becsillanni és az ujjlenyomatok is serényen gyűlnek a plasztik fólia érzésű védőelemen, de még mindig sokkal fényesebb ez a panel, mint a másodlagos a dupla 12 megapixeles kameraszett oldalán.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Oda mindössze 1,9”-es és 260 x 512 pixeles AMOLED megjelenítő jutott 60 Hz-en, alacsony fényerővel, hogy napfény alatt alig látszódjon rajta bármi, de amúgy is főleg passzív értesítéskijelzésre van ez a panel, a notikra ugyanis nem lehet onnan válaszolni. Jó, ez így nem igaz, mert rábökve adott esetben indítható egy app, csak szét kell nyitni a cuccot, megjelenhet rajta mindig látható óra pár pofás animációval, fentről lehúzható két kapcsoló, oldalirányban pedig a zenelejátszó, az időjárás, a naptár, az ébresztő és az időzítő interaktív widgetje ugrik elő. Ám mégiscsak az lett volna üdvös, ha a kamerák vízszintesen kapnak helyet (és a normál, illetve a széles mellé becsatlakozik egy apró zoomegység), lejjebb pedig méretesebb, négyzetes panel kerül, hogy épp úgy lehessen innen kezelni a mobilt, mint a Foldot összecsukva (és látni fogjuk, hogy a kamerák ezt megköszönték volna).

[+]

A hiánylistát a jack kimenet, a tárhely bővítés és a csomagolásból „kifelejtett” adapter, füles, valamint tok teszi 400 ezer forintért fájdalmassá, hogy az embernek a pofás szó fosztóképzővel ellátott változatát juttassa az eszébe. Vagy a bicskanyitogatást, mert hogy Flip, ugyebár. A Qi töltés és fordított vezetékmentes töltés viszont megvan, csak a Type-C porton történő vezetékesnek is 15 watt a maximuma, így szégyenletesen lassú a 3300 mAh-s telep töltése, pedig erre naponta többször szükség lehet. Kétségtelenül ez a Z Flip3 legfőbb hibája, persze nincs kompakt hajlítható kijelző tekintélyes zsanérral és nagy akkumulátorral. Van viszont végre IPX8 védelemmel: a cucc gyártói előírásokat figyelembe véve vízálló, bár érdekes módon nem porálló. Szintén megvan a sztereó hangszóró, plusz a bekapcsolóba épített, fürge ujjlenyomat-olvasó.

[+]

Felette a hangerőszabályzó túl magasra csúszott, persze szétnyitva amúgy is gyakori a fogásváltás, mert a telefon keskeny és xperiásan nyúlánk. Balján magányos tálca tátong: egyetlen nanoSIM fér rá a kábel és a leírás mellől előbányászott tűvel kitolva, a dual SIM működést programozható eSIM végzi, a tárhely bővítést meg az extra munkát bevállaló vásárló, ha a 256 GB-os kiszerelésért még egy kicsit gyűjtene. Mentegetni a mobilt azzal a hibás gondolattal nem fogom, hogy „nem ezeken van a hangsúly”, ám ez mit sem változtat a tényen, vagy legalábbis magánvéleményen, miszerint ez az eddigi legmenőbb külsejű foldable, amivel egyébként főszerk. úr és kollegina egyet ért.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!