Külső
Meglehetősen kompakt a doboz. Ez mostanában trendi: baromi drága gépek ülnek teljesen vállalható méretű csomagokban, de azt hiszem, hogy ez egyébként normális irány. Egyik-másik Nokia okostelefon dobozába több milliónyi kenőpénz fér, miközben például a HD2, vagy az iPhone csomagolása ízléses és helytakarékos. Az X10 is kellemes kialakítású pakkban jön, a telefon alatt viszont csak átlagos mennyiségű kiegészítő lapult nálunk, pedig van egy bónusz meglepetés.
A csomag része egy töltőfej, amelyből a szintén mellékelt USB kábel beledugásával lesz valóban töltő, adott egy közepes headset, illetve a készülék akkumulátora alatt egy 8 gigabájtos SDHC is lapul. A mi dobozunkban ugyan nem volt benne, de minden X10-hez jár egy Bluetooth headset is, ami nem csupán sztereó, hanem rádiós is. A típusszáma MW600.
A Sony Ericsson Xperia X10 egy olyan tepsi, amely billegne a sütőben. A hátlap ugyanis íves, ez újabban a gyártó több készülékére is jellemző (Vivaz, Elm), elvileg így jobb ezeket kézben tartani. Nekem mondjuk teljesen mindegy, de nem néz ki rosszul. Az előlapot a hatalmas érintőkijelző uralja, amely 4 inchen terpeszkedik, felbontása pedig 480x854 pixel. Ez sok, maradjunk annyiban, hogy vidáman elég konkrétan akármire. A TFT technológia talán sokaknak csalódás, de így is rendben van a cucc, s végre a Sony Ericsson is bevetette a kapacitív technológiát.
A kijelző alatt három gomb található, közöttük igen látványosan tör fel valami kékesfehér fény. Balra az opciók billentyűje indítja a sort, középre került a főképernyőre visszadoboó gomb, míg a jobb oldali kezelőszerv a törlés, illetve a visszalépés feladatát hivatott ellátni. Ebből következik, hoy dedikált híváskezelő gombok nincsenek, nekem hiányoztak. Főleg a híváslistába való bejutás, illetve a beszélgetések megszakítása miatt kellettek volna.
A kijelző feletti kis LED zölddel villog, ha elmulasztott eseményünk van, pirosra vált, ha merül a készülék. Az eszköz bal oldala „gombmentes“, jobb oldalra viszont összesen három billentyű került. Felül a hangerőt tudjuk két gombbal szabályozni, alul pedig a kamerát kezelhetjük a megfelelő billentyűvel. Az X10 tetején egy kerek kezelőszerv szolgál a bekapcsolásra, illetve a kijelző lezárására / nyitására, mellette 3,5 mm-es jack csatlakozó és microUSB bemenet kapott helyet – de ez minden Android alapú gép kötelező eszköztára.
Az X10 hátlapja nagyon finom tapintású plasztik, ráadásul elég vastag is. A nyolc megapixeles kamera nem túl hangsúlyos, más pedig nincs is itt, az íves kialakítása így elég szembetűnő. Ha lepattintjuk a panelt, akkor hozzáférünk az akkumulátorhoz, de csak ennek kivétele után tudunk zsonglőrködni a microSD-vel, ami nem túl elegáns. Az összeszerelési minőség azonban kitűnő, a telefon elég férfias jószág, nagyon jó érzés kézben tartani, a design ugyan szubjektív, de megítélésem szerint újabb példája annak, hogy igenis lehet egyedi formát adni még egy ilyen tepsinek is, amely gyakorlatilag nem áll másból, csak egy kijelzőből.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
