Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az adatkommunikációs paletta abszolút kielégítő a kategóriában, nekünk az egykártyás megoldás jutott, de a készülék létezik duál SIM megoldásban is. Az adatkapcsolat sebessége maximum 300 Mbps lesz a Cat.6-os LTE modulnak köszönhetően, ami minden hazai frekvencián elérhető. A 32 GB-os belső tárhely maximum 256 GB-tal bővíthető, a microSD kártya viszont csak háttértárolóként képes funkcionálni. Vezeték nélküli szabványokból van NFC, 802.11 a/b/g/n-n kapcsolódó kétsávos WiFi Direct és HotSpot funkciókkal, valamint 4.2-es Buetooth A2DP, aptX és LE protokollok mellett. A navigációba a GLONASS rendszere is besegít.

[+]

Az akkulátorkapacitás nem fejlődött az elődmodellhez képest, maradt a 2700 mAh-s telep, amit továbbra is tölthetünk a MediaTek PumpExpress szabványa szerinti gyorsított tempóban, amennyiben veszünk egy erre alkalmas töltőfejet. Van viszont Qnovo adaptív töltés, ami szoftveresen szabályozza az áramerősséget az optimális, de kíméletes töltés érdekében. Az üzemidő nem lenyűgöző, arányaiban az XA1 jobban teljesített, a teszt alapján mindössze 8 óra offline videózásra futja, valamint átlagos, vegyes felhasználás mellett másfélnapos üzemidőre, ami azért nem olyan impresszív.

A STAMINA és Ultra STAMINA mód itt is adott [+]

A Sony phabletje annak tükrében teljesen elfogadható alternatíva, hogy 110 ezer forintos árszinten hivatalos magyarországi forgalmazásban nem igazán akad ekkora készülék. Természetesen azért érdemes szem előtt tartani a Samsung Galaxy A9 (2016)-ot, vagy a Xiaomi Mi Max-ot, utóbbinál viszont azt is, hogy nem teljes a hálózati lefedettség. Egyébként csak a csúcskészülékek között találunk hasonló képátlóval rendelkező eszközt, de egy Samsung Galaxy S8+ vagy Huawei Mate 9 sajnos pont nem opció ebben a kategóriában. Azzal együtt, hogy a Sony XA1 Ultra közel sem kompromisszummentes, vannak érdemei, mint a hatalmas méret ellenére kellemes kezelhetőség, a kiváló anyag- és összeszerelési minőség, vagy a relatív alacsony felbontás ellenére kifogástalan minőségű megjelentő. A rendszer friss, noha némi optimalizálás még elférne. Egyes gyári alkalmazások hajlamosak olykor akadozni, miközben a szolgáltatáskínálat és a dizájn igazán tetszetős. A multimédia nem az erőssége a készüléknek, a kiemelkedősen magas felbontású szenzorok ellenére a képek sokszor megkérdőjelezhető minőségűek, és ezek az XA1-gyel ellentétben többszörös kicsinyítésben is láthatóak. Vagy a minőségi kihozatal problémás és kikaptunk egy gyengébb eresztést, vagy a megegyező modul és szoftver ellenére az XA1 Ultra tényleg ennyivel hangsúlyosabban produkálja a testvérmodell hibáit. A kávák méretéről és esztétikai megítéléséről éppenséggel lehet vitatkozni, csak nem érdemes, az viszont tény, hogy a helykihasználás nem optimális. Az üzemidő szintén nem mutat jelentős javulást, önmagában pedig erősen közepes szintidőt fut a ránézésre is sovány telep. Videózni nem sokáig tudunk offline, de az legalább igazi élmény a hatalmas kijelzőn, ahogy a böngészés is, amit mindössze néhány mikrolag zavar meg. Az XA1 egy Tetszett plecsnivel távozott tőlünk, nagyobb testvére viszont nem kap hasonló minősítést, aminek relatív egyszerű oka, hogy annyival nem több, mint amennyivel drágább. Ugyanakkor viszont méretbeli konkurens híján mégiscsak alternatíva mindazok számára, akik nagy méretű, jól összerakott telefont keresnek és nem óhajtják megfizetni a csúcskészülékek árkategóriáját pusztán azért, mert a több gyártó jellemzően csak ott kínál óriáskijelzős mobilt.

AliceWake

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!