Multimédia, adatátvitel

Fizikailag máshova került a kamera, viszont a lényeg ugyanaz maradt. Adott egy 13 megapixeles felbontású Exmor RS szenzor, autofókusz, LED villanó. Szoftveres oldalról egy jól felszerelt és könnyen kezelhető keresővel készíthetjük a képeket. A lezáró képernyőről azonnal elérhetjük a kamerát (ez kikapcsolható) és a dedikált gomb hosszú megnyomásával ugyanezt érhetjük el bármikor. A keresőben exponáló és videófelvevő gomb is van, tehát még át se kell kapcsolnunk mozgókép módra. Egyébként extrákból alaposan felszerelték a ZL-t. Állítható a felbontás, fehéregyensúly, ISO, vaku, fókuszmód, önkioldó, mosolyexponálás, expozíció, fénymérés, geotag, érintős exponálás, képstabilizátor és HDR mód. Ezen felül van sorozatfotó, effektusok, panorámakép és előre programozott jelenetek. Ha ez zavarba ejtő, akkor van intelligens automata üzemmód, amikor a telefon igyekszik felmérni a körülményeket és aktiválja a megfelelő beállításokat. Az előlapi kamerával is fotózhatunk, illetve vehetünk fel videót.

Az Exmor RS szenzor, a rengeteg opció és a Sony márkaneve alapján kellemes végeredményre számítanánk. A valóság viszont sajnos pont az ellenkezője, az Xperia ZL egyáltalán nem csinál jó képeket, úgy is mondhatnánk, hogy ezen a téren pocsék a teljesítménye. A fotók közül az első három még felhős, borult időben készült a tavaszi havazás után, a többi viszont napsütésben. Sok különbséget mégse fogunk látni, a képeken igen erős a zajszűrés, minden el van mosódva, olajfestmény hatást kelt, na meg a tipikus Sony „betegség”, a kromatikus abberáció sem hiányzik. A színek ugyan jók és a dinamikatartomány se vészesen szűk, ám ezek semmit se javítanak a helyzeten. Mindez azért kellemetlen, mert az Xperia Z még a piacra kerülés előtt, nem teljesen végleges szoftverrel tudott ennyit, itt viszont egy boltban megvásárolható, szuperfriss szoftverű mobilról van szó. Legalább videózásban elégedettek lehetünk, mert ott jó minőséget kapunk, amiről az ITT letölthető tesztfelvételen is meggyőződhetünk.

Ha van valami, amivel ellensúlyozni tudja ezt a baklövést, az a zene. A Walkman néven futó lejátszó egyszerűen szuper, mind kinézetileg, mind pedig funkciókat tekintve. Minden benne van, amire szükségünk lehet, könnyedén válogathatunk a zeneszámok között, látjuk az albumborítót, ismétlés, véletlen lejátszás van, egy érintéssel kereshetünk információkat az előadóról. Kapunk jópofa vizualizációkat is, de nyilván fontosabb a hangzás minősége. Az pedig rendben van, köszönhetően az EX300 gyári fülesnek. Agybadugós kialakítás, többféle gumiméret, kiegyensúlyozott, kellemes hangzás jellemzi. Ebben azért szerepe van a hangszínszabályzónak, ahol ötsávos ekvalizer, háromféle egyedi beállítás, dedikált mélyhangkiemelés, többféle térhangzás, illetve hangzásjavító effektek várnak minket. Nincs mese, itt tényleg elemében van a készülék, bár a kameráról is elmondhatnám ugyanezt. A rádió sem okoz csalódást, itt is vannak vizualizációk, RDS, a csatornák könnyen és gyorsan tárolhatók.

Hasonló kiszolgálást kapunk adatátvitel terén is. Négysávos GSM és ötsávos 3G modul dolgozik benne, mobilhálózaton akár 42 Mbit-es letöltési sebességet érhetünk el. Fontos megemlíteni, hogy nálunk a C6502-es típus járt, amiben nincs LTE, de aki ilyet szeretne, az a C6503-as modellszámot keresse. A microUSB MHL-kimenet is egyben, Bluetooth-ból 4.0-s verziót kapunk. A WiFi szintén fullos, a/b/g/n szabvány, dual band (5 GHz-en is megy), hotspot, WiFi Direct, DLNA, ami csak kell. Nem maradt ki a mostanság egyre felkapottabb NFC sem, úgyhogy tényleg teljes az arzenál, csak győzzünk választani. Ezúttal pont úgy adódott, hogy a GPS-t használnom kellett, de semmilyen probléma nem volt vele, pillanatok alatt megvolt a pozíció és nem is dobta el. Nem esett szó még a memóriáról, az Xperia ZL 16 GB belső tárhellyel van felszerelve, ebből közel 12 GB-ot tudunk használni. Helyszűkében nem leszünk, mivel a microSD bővítés még további 64 GB-ot enged, az meg már bárkinek elég kell legyen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!