Működés közben

Ahhoz, hogy a nyomkövető tényleg működjön, regisztrálnunk kell a Trackimo webes felületén és ennek során meg kell adjuk a készülék egyedi azonosítóját. Ez biztosítja, hogy csak a saját trackereinket látjuk, természetesen egy felhasználóhoz több eszköz is hozzárendelhető, ezeket el is lehet nevezni és különböző színekkel jelölni. A regisztráció pofonegyszerű, ahogyan a felület használata is, ráadásul iOS és Android platformhoz tartozik mobilapp is, ami ingyenesen letölthető és szintén roppant triviálisan működik.

Egy ideig csak bedobtam a táskámba a trackert és tettem a dolgom, ahogyan máskor is, aztán este megnéztem, hogy merre jártam, de aztán eljött a pillanat, amikor a Trackimo tényleg a saját területének megfelelő feladatot kapott. Nejem ugyanis elment az olasz hegyek (és tavak) közé sziklát mászni, amire én nem csak azért nem vagyok képes, mert már egy háromfokos létrán is tériszonyom van, hanem azért sem, mert kissé nagyobb súlyt kéne felhúznom bármilyen sziklára. Ha viszont már így alakult, akkor elvitte magával a Trackimot, nem csak a teszt miatt, hanem kicsit a saját megnyugtatásom végett is, én pedig itthonról nézegettem, hogy merre jár. Azt nyilván nem óhajtottuk kipróbálni, hogy az SOS gombot nyomkodja, de azért nem bántam, hogy nála van a szerkezet.

A Trackimo egyrészt bizonyította, hogy esőben is üzemel, másrészt egykedvűen vette tudomásul, hogy egy ideig Szlovéniából küldi az infókat, aztán pedig Olaszországból. Viszont meglepő módon egyszer csak eltűnt a térképről a jel, és bizony újra kellett indítani az eszközt, ami az addig megbízhatóan működő készülék kapcsán árnyékot vetett a tökéletességre. Ugyanez történt visszafele is, Szlovéniában ezek szerint valami nem klappol.

[+]

A webes felület mutat egy Google térképet (műholdas nézet is kérhető), ezen látjuk, hogy hol van épp a kütyü. Az ablak bal oldalán vannak a menüpontok, az utolós ismert cím, az akkumulátor töltöttségi szintje és az aktuálisan ismert sebesség is itt jelenik meg. Ezek alatt vannak a beállítások, a legfontosabb, hogy paraméterezhető, hogy automatikusan milyen időközönként szolgáltasson adatokat, értelemszerűen ez minél sűrűbb, annál hamarabb merül a telep. Ha percenként várunk el ilyesmit, akkor másfél nap alatt elfogy a nafta, ha csak óránként, akkor akár egy hétig is elketyeg a masina. Beállíthatjuk, hogy milyen esetekben küldjön SMS-t (megmozdul a tracker, merül, vagy elhagyja a beállított körzetet), illetve megadhatunk egy címet és annak 0,2, 0,5, 1 és 5 kilométeres sugarát, ezt “fence”, azaz kerítés néven jegyzi a felület, de a körzet jobb kifejezés. Mindezek mellett pedig van lehetőség az előzményeket is megjeleníteni tetszőleges dátumok között.

Nagyjából ugyanezt tudja a mobilos app is. Az egész nyomkövetős izé általában tökre jól működik, de azért a helyzet nem tökéletes. Egyrészt valamiért egy idő után nem működött az automatikus frissítés, manuálisan nyomkodtam néha a pozíciószerzés gombját a felületen, hogy megkapjam a koordinátákat. Másrészt néha ezt is hiába tettem meg, nem jött új információ. Ez egyébként az esetek mondjuk 10%-ban alakult így, ám egy trackernek pont az lenne a legfontosabb ismérve, hogy akkor kapom meg a koordinátát, amikor csak akarom és ha logolni szeretném valaminek / valakinek az útvonalát, akkor ne nekem kelljen frissítgetnem bizonyos időnként. Ez egyébként a magyarországi használat során egyszer sem volt gond, de nem tudom, hogy van-e összefüggés, vagy csak a puszta véletlen hozta így.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!