Multimédia

A hátlapra tett kamera két megapixeles, fotózni fekvő állapotban tudunk. Mivel nincs dedikált gomb erre, ezért az érintőkijelző taperolásával tehetjük ezt meg, annyival súlyosbítva, hogy pár másodperc után a kereső felületéről eltűnnek az ikonok, így az exponálás előtt egy plusz érintéssel tudjuk azokat újra előhozni. Az opciók csak a legszükségesebbre korlátozódnak, vaku, autofókusz nincs, nem is nagyon vártuk.

A fent elterülő felvételek megfelelnek az elvárásoknak, amelyek leginkább egyáltalán nem voltak. A képek maszatosak, életlenek, helyenként zajosak, a kamera inkább jelzésértékű, mintsem valóban használható funkció. Arra jó, hogy egy-két vicces momentumot megörökítsünk, vagy az ismerőseink fejét a telefonkönyvben elhelyezzük, de többre ne számítsunk. Videót CIF felbontásban rögzít a kütyü.

Zenében sokkal kedvezőbb a helyzet. A számokat a memóriakártya Audio mappájában levő Music folderbe kell pakolni, akkor látja meg ezeket a szoftver. Kihangosítva kicsit vérszegény a hangzás, de legalább nem torz. Fülessel sokkal kedvezőbb a helyzet, ráadásul van equalizer is, ami előre tárolt sémákkal dolgozik. A szoftver természetesen fut a háttérben, lezárt kijelző mellett is lehet a hangerőt babrálni, ha pedig netán nem lenne kint a főoldalon a zenelejátszó widgete, akkor a kezdőképernyő felső sorát lehúzva rögtön beugorhatunk a részletek közé. A telefonban van FM transmitter, egy megadott frekvencián kilövi a zenét a készülék, s egy közelben található rádióval ez fogható is.

A rádió csak fülessel indul el, RDS ugyan nincs, de elég jó érzékenységgel találja meg az adókat. Viszont csak akkor tudjuk ezeket kihangosítani, ha előtte elmentettük a csatornalistába az adót. Rögzíteni is lehet az adást, ha valaki erre vágyik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!