Multimédia
A Key2 LE sem lett egy tartalomkészítésre és fogyasztásra optimalizált holmi, viszont rossznak azért nem nevezhető. A 12 megapixeles normál és megegyező felbontású teleobjektíves kamera helyett most egy f/2,2 apertúrájú, 13 megapixeles szenzor dolgozik egy mélységérzékelő 5 megapixeles segédkamerával. A fázisérzékelő autofókusz és a kéttónusú LED segédfény maradt, de lett portré mód (szerűség). Az elmosás pontossága, vagyis pontatlansága még csak hagyján, de hogy Bone arcával mi van, az rejtély. Pedig nincs is szépítő mód - mármint egyáltalán nincs ilyen opció. Szelfizni valószínűleg ugyanazzal a 8 megapixeles egységgel lehet, mint a Key2-nél.
[+]
A szoftver roppant egyszerű, kényelmesen használható, automatikus módban extra beállításokkal nem zavarják össze az egyszeri felhasználót. Így nagyjából semmire nincs ráhatásunk, kivéve a segédfényt és a HDR-t, amik önállóan is remekül elvannak automatikus módban. A képminőségre vonatkozóan ebben az esetben annyit tehetünk, hogy finom beállítást választjuk. A manuális mód a beállításokban bujkál, nyers képfájlokat viszont nem tudunk gyártani, a camera2 api sem támogatott. A szokásos dolgokon viszont lehet csavargatni: fókusz, záridő, érzékenység, fehéregyensúly és expozíciókorrekció van.
[+]
A felbontás alapbeállítások mellett alkalmazkodik a 3:2-es képarányhoz, a natív maximális felbontás viszont 4:3-as képarány mellett érhető el, érdemes ezt használni. A felső sorban kényelmesen elérhető ez az opció az időzítő mellett. Filtereket a varázspálca kínál, az exponáló melletti kisebb kamera pedig csak néhány módot rejt, többek között a panorámát és a ritka tehetségtelen portrét is.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fényképek nem elsőrangúak, a dinamika viszont szembeötlően jó, általában az automatikus HDR döntött, láthatóan bölcsen. A színek viszont sokszor kissé fakók. A lencsetorzítás viszont hangsúlyos a széleken, a kromatikus aberráció pedig erős és bárhol elő tud fordulni. A képek elég zajosak, valami zajmentesítés ugyan történik, csak nem túl hatékony. Inkább a részletek látják kárát. A maradék zajt meg csak kihangsúlyozza az indokolatlan élesítés. A fókusz cserébe gyors és megbízható, a szoftver gyorsan összekapja magát, a fehéregyensúly és színek rendben vannak, viszont sötétben minden borul. Elmosott, homályos, vagyis inkább fátyolos képek készülnek nulla vonalélességgel, sok elkent zajjal.
Videózni viszont 4K 60 fps minőségben lehet, viszont 1080p 30 fps (mondjuk FHD 60 fps) fölött nem támogatott a „speciális videostabilizálás”, ami egyébként a sima EIS furfangos megnevezése. De akárhogy is nevezzük, igazából nem segít. A 4K felvétel stabilabbnak tűnt nélküle. A dinamika pedig mindkét esetben gyenge. A fájlkezelőből vagy galériából nyíló gyári lejátszó sem valami ügyes, a H265-ös kódolású 4K tartalom például nem okoz gondot, de se a feliratokat, se a hangsávokat nem tudjuk megjeleníteni, nincs kisablakos nézet és a DivX formátumot sem szereti. Ha a képarány és a viszonylag kicsi megjelenítő ellenére videózni szeretnénk, érdemes egy rendes lejátszót keríteni.
[+]
Az alsó élen található monó multimédiás hangszóró egész jól szól, nem recseg, nem kellemetlen; hát, nyilván nem erre találták ki, de nincs nagy baj, ahogy mélyek és tér sem, de ez nem újdonság a mobilos műfajban. A Google Play Zene tud mindent, ami a kényelmes zenehallgatáshoz kell, van hangszínszabályzó is, a mellékelt gyári fülhallgató pedig kifejezetten kellemes, a legkisebb haranggal nekem pont kényelmes is. Meglepően részletes, dinamikus és élvezhető a hangzás. Nem mellesleg hirtelen lesz FM-rádió is. A BB Key2 LE konkrétan alkalmas zenehallgatásra, még a gyári fülessel is. Döbbenet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
