Kamerák, második rész

Működjön egy vagy két szenzor nappal, a jpg fotók kiemelkedően jó dinamikával, pontos (bár néha egész kicsit sárgás) színekkel (a levegőben épp afrikai homok száll) és jó vonalélességgel készülnek. Csak azért nem kitűnővel, mert a zajmentesítés és a jpeg tömörítés a legfinomabb részleteket némileg elmossa, a Huawei pedig nem élesíti túl az eredményeket feleslegesen, így marad a fotóknak egy természetes puhasága, nyomtatáshoz elég képinformációval. A dng-ből feldolgozott fotók részletgazdagabbak, ezeknél nem alkalmaztam élesítést, csak a fényerőt, a kontrasztot és a telítettséget „szedtem rendbe”. Kár, hogy monokróm módban nem opció a raw-ba való mentés, mert alább a bizonyíték, hogy tényleg extra minőség nyerhető ki a nyers képekből.

A makrókra áttérve, alapból is remek közelképek lőhetők, kellemesen elmosott hátterekkel, a széles rekesz móddal pedig még rá lehet gyúrni a dologra. Ebben a módban érintőfókusz után kézzel, vagy a kattintás után, a galériából f/0,95 és f/16 között lehet állítani a szimulált blendeértéket (vagy legalábbis a mélységélességet). Így aztán nagyobb része élesebbé tehető egy képnek a normál fotóhoz képest, vagy éppenséggel egy kiemelt részleten kívül mindent el lehet mosni. Sokat fejlődött a dolog: ritkábban látszik, hogy hol életlenít a szoftver (általában az éles és az elmosott részek határán). Utólag, korlátozott mértékben az előtérre és a háttérre is rá lehet fókuszálni, és mindkét térhez válaszhatók effektek – mondjuk sebességvonalak, esetleg a háttér színteleníthető. Mentés után is megmarad minden képinformáció, úgyhogy később is lehet játszani a mélységélességgel és az effektekkel. A makrók felső sora a hagyományos közelképekből, az alsó pedig a széles rekesz eredményei közül lett összeválogatva.

Izgatottan vártam az első naplementét, hogy a dupla szenzort kipróbálhassam, és érdekes eredményekre bukkantam. Magas érzékenység mellett, kevés fénynél is megbízható és fürge maradt az autofókusz, és az automata móddal készült fotók elég jó részletgazdagsága alapján úgy tűnik, tényleg dolgozik mindkét lencse, mert hasonló beállítások mellett jóval szegényesebbek a kézi módban lőtt eredmények, amikor egy szenzor operál. Az utóbbi esetben tehát hosszabb záridő után kell nézni, ami az optikai képstabilizátor kimaradásával sajnos könnyen bemozdulással jár, alacsony érzékenység mellett pedig nemcsak az élőkép sötétül el (a mintát lehetne magasabb ISO-n is venni), a fókusz is sokkal lassabb. Az automata mód tehát sokkal jobban használható este, állvány nélkül, és a többi mobillal összevetve is vastagon megállja a helyét ilyenkor – csak a hobbifotós mondatja velem, hogy jó lett volna a két szenzor fényerejét és a kézi módot valahogy összehangolni.

Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben lőhető 30 fpssel (példa), részletgazdag és jó dinamikájú videóval, illetve remek hangminőséggel, illetve 60 fpssel (60fps), ami viszont inkább tűnik felskálázott 720p-nek. Furcsa, hogy a szélsebes hardver mellett kimaradt a 4K-s és HDR felvételi opció, ehelyett lassított felvétel, szépített videó és szoftveres stabilizálás érhető el. A P9 a Huawei és a Leica első közös gyermeke, és lehet még a feldolgozáson vagy a szoftveren reszelni, az viszont biztos, hogy nappal bármilyen módban, este pedig automatában vagy állvánnyal, manuálisan albumokat lehet megtölteni minőségi képekkel. Éppen ezért kíváncsian várom, merre fejleszti tovább a mobilgyártó és a fotós vállalat a dolgot.

[+]

A gyári zenelejátszó a helyben tárolt dalokat előadok, albumok, mappák és ábécérendben csoportosítja, ezen felül a listák, az előzmények és a kedvencek is elérhetők. Ha van a dalszöveghez felirat, a felület vagy a zárképernyős widget megjeleníti. Minialkalmazásból akad zárképernyős és értesítési paneles is. Hangszínszabályzó nincs, ha viszont fülest csatlakoztatunk, a DTS mód aktiválható, ami kicsit megtolja a mélyebb hangokat. Enélkül tökéletesen kiegyensúlyozott, nagyon tiszta és sztereó áthallástól nem szenvedő a fejhallgatóra menő hangminőség, és hangerőből sincs hiány (nyilván fülestől függően). A mellékelt headset hangképe nem rossz, viszont nem túl kényelmes, nem izolál megfelelően és a mélyekből sem jut az ember fülére megfelelő mennyiség. Az FM-rádió kimaradt.

[+]

Minőségi dallamok áradnak a készülék alján elhelyezett, ezért könnyen eltakarható monó hangszóróból. Kifejezetten szépen szólnak az énekhangok és a komolyzenei hangszerek, illetve a hangerő is megfelelő egy kisebb szoba betöltésére, avagy a bejövő hívás meghallására a metrón. Zúzósabb dallamok esetében ugyanakkor érdemes 2-3 lépéssel lejjebb szabályozni a hangerőt az oda nem illő zörejek kiküszöbölésére, és mindjárt jobb lesz a minőség, még mély hangokból is jut valamennyi. A videolejátszó viszonylag egyszerű darab, kétoldalt ujjhúzással lehet állítani a fény- és a hangerőt, feliratok nem választhatók. A H.263, a H.264, az Mpeg4, a DivX és Xvid kódolások meghajtása nem gond, az AC3 hanghoz és a feliratokhoz viszont nem árt egy BS Playert vagy más alternatívát beszerezni. A hardver a 4K-s videókkal gond nélkül megbirkózik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!