Hardver, szoftverezettség

Ami a hardvert illeti, a Huawei nem tette túl magasra a lécet, a Qualcomm Snapdragon 200 (MSM8212) lapkakészlet kellően jól teljesített már például az LG L Finóban, de azért idén egy Snapdragon 400/410 már igazán dukált volna ehhez az árcédulához. A négymagos ARM Cortex-A7 processzor 1,2 GHz-re van skálázva, a grafikus gyorsító terén a jól ismert Adreno 302-t kapjuk, a RAM mérete 1 gigabájt, a belső tárolóegység viszont nagyon szűkös, mindösszesen 1,9 gigabájtot használhatunk fel szabadon a rendelkezésre álló 4 gigabájtból. MicroSD bővítés van, az elméleti maximum 32 gigabájt.

A teljesítményteszteken nem szerepelt túl fényesen az Y625, de a mindennapi használat során egyáltalán nem drámai a helyzet, egy-két komolyabb feladat (témaváltás, nagyobb alkalmazás háttérbe tétele) végrehajtása után vehető észre némi akadás, egyébként teljesen folyamatos a rendszer, a görgetési sebesség is rendben van, a memória sem érződik kevésnek, 3-4 átlagos méretű alkalmazás simán el tud futni a háttérben.

Szoftveres téren az Android 4.4.2-t kapjuk a jól ismert Emotion UI kíséretében, amiből a 2.3 Lite verzió került az Y625-be. A kezelőfelületen a hagyományos értelemben vett alkalmazásmenü továbbra sem található meg, minden program és minialkalmazás a 9 kezdőképernyő valamelyikén jelenik meg, a lapok közötti váltás animációját kedvünk szerint módosíthatjuk. A kezelőfelület témázható, összesen 5 különböző kinézet elérhető, ezek módosítják a képernyőzár stílusát, átmenetét, a háttérképeket, illetve az ikonstílust is. Sajnos a témák számának bővítésére egyelőre nincs lehetőség, be kell érnünk a gyári megoldásokkal.

Az értesítési függöny meglepően egyszerű, csak a felső ikonsorból húzható le, rajta pedig látjuk a dátumot, az időt, 5 darab gyorskapcsolót, illetve egy gombot, aminek segítségével mind a 12 kapcsolóhoz és a kijelző fényerőcsúszkájához is hozzáférünk, ezen felül csak az aktuális értesítéseket látjuk, a jobb felső ikont megérintve pedig a beállításokba jutunk. A beállítások menü két oldalra oszlik, az Általános oldal takarja az egyszerűbb opciókat, a Mind fülön pedig értelemszerűen az összes beállítást megtaláljuk. Az extra funkciók közül érdemes megemlíteni a gesztusvezérlést, ami a kikapcsolt képernyőre való rajzolással tud azonnal bármilyen funkciót előhívni (akár egy utólag telepített alkalmazás megnyitását is), de a gyakorlatban ez nem működik tökéletesen, előfordult, hogy a zsebemben is aktiválódott egy-egy olyan funkció, amit eredetileg nem akartam megnyitni, így például sikerült a kamerával néhány teljesen fekete képet készítenem.

A gyári szoftverek alapvetően az AOSP felhozatalából érkeznek, de a felületet szinte mindenhol átrajzolta a Huawei, a Google szoftvercsomag viszont módosítások nélkül megtalálható a készüléken. A billentyűzet viszont nem a gyári Android rendszerből származik, az alapértelmezett virtuális klaviatúrát a TouchPal X képviseli, ami nagy gombokkal operál, emiatt könnyű rajta gépelni, de sokat kitakar a kijelzőből, ez sokszor problémás lehet. Extra szoftverek terén egyáltalán nincs túltengés, dokumentumkezelésre használhatjuk a WPS Office programot, telepítésre került egy Twitter kliens, az optimalizálás névre hallgató minialkalmazás pedig egy gyors memóriatisztítást futtat le.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!