Roaming az EU-n kívül
2017 óta az EU-ban a mobilhasználat sok-sok év gyötrelmes szívása után egy csapásra pofonegyszerűvé és kvázi költségmentessé vált, ami óriási könnyebbséget jelentett az EU állampolgárainak, hiszen mindenféle különösebb felkészülés és odafigyelés nélkül azóta utazhatnak a konteninsen belül úgy, hogy használhatják a saját kártyájukat és szolgáltatásukat. Ez vonatkozik a hívásokra és az adatforgalomra egyaránt, annyi kisbetűs záradékkal, hogy ha egy bizonyos időintervallumot tekintve (4 hónap) a külföldi használat magasabb, mint a hazai, akkor a szolgáltató alkalmazhat extra díjakat, de az alkalmankénti utazások markánsan nem ebbe a kategóriába tartoznak. A méltányos használatról és például a határmenti ingázók esetéről itt megtalálhatók az EU-s tudnivalók.
A Vodafone térképe arról, hogy hol használható az EU-s roaming díjszabás (forrás: Vodafone)
Az EU-n kívül viszont továbbra is odafigyelésre és felkészülésre lesz szükség, ha szeretnénk használni a mobilunkat és nem óhajtunk óriási számlákat generálni. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szinte mindenhol elérhető mobilinternet korszakában miért adódhatnak ekkora pluszköltségek. Ehhez érdemes tudni, hogy a roaming technikai szempontból nem egy teljesen triviális történet, kapásból onnan kezdődik, hogy csak akkor opció, ha a mi szolgáltatónk kötött roaming szerződést egy másik ország szolgáltatójával, amely garantálja, hogy a SIM-kártyánk fel tud jelentkezni a külföldi hálózatra. Ez nem csupán egy kapcsoló átbillentése a központban, a két szolgáltató között adatcsere is történik, hiszen a mi kártyánkhoz tartozó adatok a hazai operátornál vannak, vagyis egy feljelentkezés során ezeket az adatokat ideiglenesen a külföldi szolgáltató központjában is tárolni kell (a VLR-ben, ami a Visitor Location Register), illetve a hazai HLR-ben (Home Location Register) is változtatni kell az ügyfél státuszát arra, hogy egy idegen hálózaton barangol, hogy a hívások és az adatok a megfelelő helyre jussanak el. A szolgáltatók egymásak hálózathasználati díjakat számláznak ki, amelyeket ezek a roaming szerződések rögzítenek, erről persze az ügyfélnek nem kell tudnia, de összességében az eredmény az, hogy a távoli országokban történő barangolási költségeket végül az ügyfél fogja megfizetni. Mivel iszonyú komplex lenne, ha direktben átterhelnék a júzerre az ilyen költségeket, ezért inkább díjzónákat hoznak létre az operátorok egységes árakkal, de már a kettes díjzóna is tartalmazhat irgalmatlanul túlárazott részeket.
[+]
Éppen ezért ma már mindhárom nagy hazai operátor igyekszik egyszerűsíteni a tarifákon és az EU-n kívül különböző konstrukciókban kínálnak adatforgalmi, a Vodafone esetén telefonálási lehetőségeket is, de ezek a díjcsomagok nem aktívak alapesetben, utazás előtt kell arra gondoljunk, hogy felkészüljünk a külföldi mobilhasználatra. Noha így valóban kiszámíthatóbbak a költségek, de továbbra sem alacsonyak, erre a piaci szituációra pedig rárepültek a független, globális roaming kártyákat kínáló cégek, amik sok esetben jóval kedvezőbb áron kínálnak ilyen tarifákat, az eSIM-ek terjedésével pedig ezek beszerzése és aktiválása is roppant egyszerűvé vált. És nem vonhatjuk ki a képletből azt az opciót sem, amikor a tudatos utazó előre tájékozódik a meglátogatott ország operátorainak feltöltőkártyás megoldásairól, hogy helyben vegyen egy SIM-et, amit sok esetben már a reptéren meg lehet tenni. Aki szeret ilyenekkel babrálni, annak szívből ajánljuk a téma epicentrumának is tekinthető Prepaid Wiki Fandom oldalt.
Koreai SIM turistáknak, amit a reptéren lehet megvenni [+]
A következőkben megnézünk néhány ismertebb utazási célpontot és áttekintjük a lehetőségeket. Törökország, USA és Kína szerepelnek most ebben az anyagban példaként, de természetesen az ökölszabályok ugyanazok: ha az EU-n kívülre utazunk, akkor alapvetően három opciónk adódik: a saját szolgáltatónk kedvezményes, erre a célra készült csomagjai, a kinti szolgáltatók feltöltőkártyás opciói, valamint a globális eSIM társaságok online is megrendelhető megoldásai.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
