Menürendszer, szoftverek
A készüléken a Touch & Type kódnévre hallgató platform fut, mely a Nokiát híressé és népszerűvé tevő Series 40 legújabb variánsa. Bog kollégám az X3-02 cikkében részletesen írt a rendszerről és hozzám hasonlóan teljesen elégedett volt vele. Elsőre nagyon furcsának tűnhet az az elképzelés, hogy valaki egy 2,4 hüvelykes képátlóval rendelkező kijelzőre húzzon fel egy érintésérzékeny felhasználói felületet, de a dolog működik. Azért teszi mindezt, mert a webböngészést leszámítva nincs szükség precíziós műveletekre, a gépelés fizikai gombsor segítségével van megoldva, a menüben való navigálás pedig méretes ikonok és menüelemek segítségével történik, melyeket azok is simán eltalálnak, akik ujjmérete egy gyulai kolbász átmérőjével vetekszik. A használhatóság pedig az érintésérzékenységnek köszönhetően javult, egyszerűbb dolog rábökni egy ikonra, mint kétszer megnyomni a lefelé gombot majd egyszer az okét; az újítás viszont egyáltalán nem megy az egyszerűség rovására, aki használt már Nokiát, ezt is használni tudja majd.
A képernyőzár feloldásához mindenek előtt meg kell nyomnunk az oldalt lévő, nehezen megnyomható feloldógombot vagy a hívásbefejezőt, amit legalább könnyű, tehát valószínűleg mindenki azt fogja használni. A zár ettől még nem oldódik fel, a képernyőn rá kell böknünk a kiold feliratra, ami még rutinfeladatnak is kevés, semmi gesztus, ujjhúzkálás vagy több másodpercet rajtatartás nem szükséges, megnyomjuk és kész, a készenléti képernyőn találjuk magunkat. Ez a rész nem meglepő módon pont úgy néz ki, mint a korábbi Nokiák főképernyői, leolvashatjuk róla az időt, a dátumot, kirakhatjuk a leggyakrabban tárcsázott kapcsolatainkat vagy valami más "widgetet" és pár gyorsindító ikont, míg felülről megnézhetjük, hogy hogyan állunk térerővel, akkumulátor töltöttséggel, illetve van-e új üzenetünk vagy nem fogadott hívásunk. Az üzenetes borítékot egy logikai gikszer miatt sokat fogjuk látni, de erről majd a következő oldalon.
A képernyő aljára három szoftveres gomb került, melyekből egyből csak kettő lesz, ha megnyomjuk a középső tagját, ugyanis az röpít minket a főmenübe. Ezek a lenti gombok tehát nem fixek, a feliratok (és azok száma) az épp aktuálisan kint lévő programtól függően változik; a főképernyőn azért van három, mert nem csak a menübe, hanem a névjegyzékbe és a kedvencek névre hallgató menübe is eljuthatunk innen. Ez utóbbi az egyetlen valamennyire animált rész az egész rendszerben, ha kiválasztjuk a kedvenceket, fentről lecsúszik egy szürkés színű "redőny", kicsit Android utóérzés az egész. Viszont hasznos a cucc, kilenc ikon található rajta, plusz innen szabhatjuk testre a készenléti képernyőt, ahova a következő cuccokat pakolhatjuk ki: általános indikátorok, csevegés, e-mail, értesítések, hivatkozássor, időzítő, internetes keresés, kedvenc névjegyek, közösségek, naptár, óra, rádió és saját zene, saját jegyzet, wlan. Ezeket gyakorlatilag egyszerű widgeteknek is felfoghatjuk, négy darab fér el belőle egymás alatt.
A főmenü listás vagy rácsos elrendezésű lehet, az ikonok sorrendje semelyik esetben nem variálható, a kinézet viszont igen, hiszen a rendszer témázható, gyárilag négy darab téma áll a rendelkezésünkre: egy világos, két sötés és egy kékes árnyalatú. Az alapszoftverek tekintetében nem szenvedünk hiányt, a naptárat közvetlenül a főmenüből érhetjük el, a heti áttekintőnézet hiányát leszámítva nincs vele komolyabb gond. A többi alapszoftver az alkalmazások menüpont alá került: ébresztőóra, számológép, hangrögzítő, teendők, jegyzetek, időzítő és stopperóra, valamint egy extrák nevű mappa, mely a játékokat és a különlegesebb alkalmazásokat rejti. Szórakozni három gémmel tudunk, a legjobb a Climate Mission nevű környezetvédelmi cucc, mely játékélményben nem túl erős, de összességében nagyon szórakoztató. Az extra alkalmazások között ovis cuccokat, átváltót, telefonhasználati útmutatót, internetes keresőt, Facebook és Twitter klienst (egybegyúrva), ruhaméret konvertert, Opera Mini webböngészőt és világórát lelhetünk fel.
Az összesen 42,5 MB belső memóriával rendelkező készülékre (szabadon körülbelül 30 MB használható fel) az Ovi Alkalmazásboltból rengeteg szoftvert tölthetünk le; mielőtt azonban ennek nekiállunk, érdemes beszereznünk egy memóriakártyát, a hátlap alatt ugyanis be lehet csúsztatni egyet a masinába, az akkumulátort nem kell kivennünk hozzá. Egy dologról nem esett még szó, a sebességről; mint az a fenti videón is látszik, ezzel nincs gond, a rendszer nagyon gyors. A multimédiás csodákhoz (iPhone, Android) szokottak számára furcsa lehet a szerény animációmennyiség, de a használhatóságot szerencsére nem ez határozza meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
