Külső
A forma mindig kissé szubjektív, de azzal talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy az E5 sokkal kevésbé karakteres mobil, mint az E71-E72 páros, nincs meg az a fémesen hideg és elegáns, kicsit hitech érzése az embernek. Ez egy túlkerekített, szimmetrikusra hízlalt, viszonylag semmitmondó forma, kissé tucattermék benyomását kelti. Erre ráerősít az anyaghasználat: csak a hátlap levehető része készül fémből, a többi teljesen átlagos plasztik. (A tesztészüléken mellesleg a hátlap mintegy 3 mm-re elállt a készülékház többi részétől, remélhetőleg ez egyedi hiba volt csupán, amire szerencsére van is esély, ugyanis a hazai Nokia is küldött egy E5-öt jófejségből, és ott nem volt gond.)
A fektetett QVGA kijelző 2,36 inches mérete nem fogja senkire a szívbajt hozni, a konkurenciára biztos nem. Vélhetően ez csont ugyanaz a képernyő, mint ami az E72-ben is volt. A kijelző alatt ezsüstös sáv szeli ketté a telefon „arcát“, ide kerültek a navigációs és híváskezelő gombok, használatuk egyértelmű. Lentebb a QWERTY gombsor katonás vonalai zárják az előlapot, a mi verziónk még nem az európai piacra szánt kiosztással érkezett, de a gyártótól kapott készüléken már ott voltak az ékezetes betűk, úgyhogy a magyarított telefon az elődmodellhez hasonlóan lokális billentyűzetkiosztást kapott.
Az E5 tetején összesen három nyílás van. A microUSB csatlakozót ajtó is védi, a 3,5 mm-es jack és a Nokia által régóta használt töltőbemenet egymás mellett tátong. Bal oldalt semmi sincs, a készülék jobb felén is csak a hangerőt szabályozó gombpáros fedezhető fel. Alul szintén sima a burkolat. A hátlap fémes betétje nem néz ki rosszul, kissé túlságosan hangsúlyosra sikeredett a kamera kivitelezése, pláne, hogy sem külön exponáló billentyű, sem pedig autofókusz nincs hozzá, de legalább egy ledes vaku rákerült.
A készülék oldalain alul két benyomható panel ücsörög szimmetrikusan. Ezeket kell használnunk, ha le akarjuk venni a hátlapot, hogy aztán szembesüljünk azzal, hogy teljesen megdöbbentő módon a microSD kártya helye az akkumulátor alá került. Nyilván manapság ez egyre kevésbé probléma, a felhasználók kis százaléka cserélgeti napi szinten a memóriakártyát, de ha az E72-nél megoldható volt a hotswap, akkor az E5-be ezt miért nem sikerült átemelni?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
