Külső

Az E60 a célcsoport igényeinek megfelelően viszonylag egyszerű formatervet kapott, de szerencsére a finnek odafigyeltek a részletekre is. A telefon nem kicsi, főleg, ha melléteszünk mondjuk egy Sony Ericsson K700i-t, de ha azt mondjuk, hogy az E60 igazából egy okostelefon, akkor máris egészen emberinek érződik a mérete. Nekem kettő perc sem kellett ahhoz, hogy férfiasnak nevezzem a készüléket, ezzel a magam részéről a méretbeli kérdéseket lezártnak tekintettem.

A szürke szín dominanciája egyértelmű, mégsem egysíkú a külső, tekintettel arra, hogy az előlap fényesebb, fémes betétet kapott (állítólag alumínium), amely ráadásul nem is szimmetrikus, hiszen a jobb oldala rákanyarodik a telefon oldalsó részére. Ezzel összehangban van az is, hogy a hátlap kicsit kommunikátorosan oldalirányban vehető le.

Az első csalódás akkor ért, amikor a készülék jobb oldalán levő ajtót próbáltam kinyitni. Nagy, széles rés várja a memóriakártyát, így szélesen mosolyogtam én is, hogy ide minden bizonnyal SD-t kell pakolni, de kiderült, hogy egy frászt, vissza kellene ugrani a múltba egy RS-MMC kártyáért, amit nem is csomagolnak hozzá a készülékhez.

A gombsor funkcionális, de mégis egyedi. A navigációs billentyűk és a számgombok közé is bepakoltak a tervezők kettő függőleges csíkot, amely világít, ha a beépített fényérzékelő úgy ítéli meg, hogy erre szükség van. Igen attraktívan néz ki, viszont fotózási szempontból erős fejtörést okozott, ugyanis elhúztam vele egy sötétebb helyre, oké, bekapcsolt a fény, gyorsan vissza a világosba, hogy le lehessen fényképezni: addigra elaludt. Mindegy, végül sikerült összehozni egy felvételt, amin látszik, hogy miről beszélek.

A joystick körül szerencsére elég nagy a hely, úgyhogy számomra nem okozott nehézséget a pöckölgetés. A többi gomb simán csak jó. A meglepetések özöne egy aprósággal zárul: a telefon alján található töltőcsatlakozó újra a régi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!