Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A Galaxy Core-ban sok minden fellelhető, de akad hiányosság is, hiszen nincs NFC chip. Más téren viszont minden rendben van, a 3.0-s Bluetooth támogatja az A2DP-t, a WiFi modul pedig a 802.11b/g/n szabványokat. A beépített GPS modemmel könnyen lehetséges a navigálás, főleg egy kis mobilnet felhasználása esetén. Ha csak szimplán internetezünk, akkor 7,2 Mbps letöltési és 5,76 Mbps feltöltési sebességet érhetünk el. A hangminőség tökéletes, kiválóan lehet hallani a másik felet. A legfőbb funkció persze a két kártya kezelése, habár ez a masina sem képes a dual aktív működésre, sajnos ha az egyik kártyán beszélünk, akkor a másikon nem érnek el minket. USB kábellel a géphez tudjuk csatlakoztatni a kütyüt, és ekkor nem csak adatokat másolhatunk, de tölthetjük is.

A böngészőbe most sem lehet belekötni, minden honlapot, így a Flash-es tartalmakat is be tudjuk tölteni vele, persze ehhez le kell szednünk a Flash apk-ját az Adobe oldaláról. A görgetés sebessége hibátlan, két ujjal is könnyen tudunk nagyítani vagy kicsinyíteni. Az oldalakat internet nélküli olvasásra is el tudjuk menteni, de egymás mellett megnyithatunk kilenc lapot, amik között egy mozdulattal válthatunk.

[+]

A hátlap alatt elterülő 1800 mAh-s lítium-ion akkumulátornak a gyári adatok szerint 300 óra készenlétre és 14 óra beszélgetésre kellene elegendőnek lennie. Napi használatban tapasztalataim szerint két napot is kibír a cucc, de ehhez már igencsak visszafogott nyomkodás szükséges. Ha mind a két kártyát aktívan használjuk, valamint sokat böngészünk mobilneten keresztül, akkor viszont érdemes esténként töltőre dugni a telefont, de ez még mindig nem egy rossz teljesítmény.

[+]

Bevallom először elég negatívan álltam hozzá a Galaxy Core-hoz, mivel tényleg ugyanannak a számtalanszor lehúzott rókabőrnek tűnt ez a telefon, a régóta megszokott, de meg nem változtatott külsővel. Viszont ahogy használja az ember rögtön rájön, hogy mi is a dél-koreaiak elsőszámú célja ezzel a sok termékkel. Vannak ugyanis vevők, akik nem egy kinézett modell miatt mennek a boltba, hanem egy olyan eszközt keresnek, ami megfelel az általuk támasztott elvárásoknak, legyen az csak maga a Facebook képesség, vagy az Angry Birds pályák hatszázszori kijátszása. Samsungból mostanra már nincs olyan, ami ne felelne meg az igényeknek, talán a fém külső az, ami egyedül hiányzik, ezen kívül bármit mond a leendő vevő, arra az első válasz az lehet, hogy íme egy Samsung telefon. Az pedig hiába túlárazott, mégis jobban hangzik, mint egy kisebb hírnévvel rendelkező gyártó kütyüje, és itt már ki is húzzuk az ügy méregfogát, hiába visszataszító már néha ez a sok termék, a piaci politika működőképesnek bizonyul. A Galaxy Core nem hoz újdonságot, sőt, igazából hardveres téren nem nyújt többet, mint a Galaxy S II, csak a köntös lett más. Mégis gyors, elfogadható a kamerája, jó az akkumulátor teljesítménye, és akkor még nem beszéltünk a legfőbb vonzerejéről, a két SIM kezelésének lehetőségéről. Konkurensből viszont akad néhány, talán a leginkább közelálló termék az LG Optimus L7 II Dual lehet, ami ugyan pár ezerrel olcsóbb, viszont kevesebb benne a RAM és a processzor órajele is alacsonyabb. Szintén meg kell említeni a Prestigio termékeit, hiszen ott már qHD felbontást kapunk egy kicsit nagyobb kijelző mellett, de az Alcatel sincs rossz helyzetben az Idollal. A Samsung pedig lőtt egy 65 ezer forint körüli árat, ami nem rossz, de nem is győz meg teljesen. Összességében korrekt a telefon, senki nem jár rosszul a megvásárlásával, de érdemes körülnézni az említett telefonok között is.

Legendd

A tesztkészülék a VIP-Phone jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!