Hardver, TouchWiz

A Samsung már 2010 óta fejleszti saját chipsetjeit, 2011 év elején pedig megérkezett az első Exynosnak nevezett SoC, mely még a Galaxy S II-ben debütált, 4210-es számozással. A koreaiak az elmúlt időszakban lázasan dolgoztak az újabbnál újabb technológia felhasználásán, a munka pedig kifizetődött, hiszen a piacon egyedülálló módon a Galaxy S6-ba már egy 14 nanométeres csíkszélességű Exynos 7420 SoC került. A történet ráadásul nem ér véget itt, hiszen a vállalat egyik munkatársa már jelezte, hogy az 5 nanométeres gyártástechnológia is könnyedén elérhető, utána válik már igazán költségessé a fejlesztés. Hardveresen persze még így is rendkívülit nyújt tesztalanyunk, a Exynos 7 Octa sorozat legújabb tagjával felvértezett készülék egy 64 bites, ARMv8 architektúrájú nyolcmagos processzort tartalmaz. Négy Cortex-A57 mag 2,1 GHz-en pörög, négy Cortex-A53 mag pedig 1,5 GHz-en, szóval erőforrásból biztosan nem lesz hiány. A grafikus gyorsító sem egy gyenge eresztés, a 772 MHz-en ketyegő Mali-T760MP8 szintén „nyolcmagos”, nem okoz neki nehézséget a QHD kijelző kihajtása.

[+]

A telefonba 3 GB rendszermemória és változattól függően 32, 64, 128 GB-os belső tároló került, nagy piros pont azért a Samsungnak, hogy az Apple-lel ellentétben már kukázta a 16 GB-os tárhelyet. Azért viszont nem lehet dicsérni őket, hogy búcsút intettek a microSD foglalatnak, mivel így nem tudjuk majd bővíteni a rendelkezésünkre álló tárolót, aminek méretéből a formázás és a rendszer is lecsíp jónéhány, vagyis nagyjából 6 gigabájtot. A Samsungnak persze volt azért magyarázata erre, ugyanis olyan gyors az UFS 2.0-s adattároló, hogy már-már SSD-szinten mozog, több tízszer gyorsabb például a microSD kártyák sebességénél, erről készítettünk is egy táblázatot az edge variáns tesztjében. Nem szabad megfeledkeznünk a 100 GB-os OneDrive tárhelyről sem, ami azért alkalmasint sokat tud segíteni, ha már szabadon csak megabájtok állnak rendelkezésre a telefonon. A rezgőmotorok mindig igencsak erősek voltak a Galaxy-kban, az S6 is úgy dorombol, hogy bármilyen környezetben megérezzük majd.

A pontszámok magukért beszélnek, nincs olyan hardveres komponense a készüléknek, mely ne vezetne nagyjából utcahosszal a konkurensek előtt, főleg az AnTuTu pontszáma rendkívüli. A Galaxy S5-öt a visszapillantó tükörben sem látja, de a Snapdragon 810-zel szerelt G Flex 2 sem nagyon tud labdába rúgni. A Samsung tehát úgy tűnik, hogy nagyon jól döntött a 14 nanométeres Exynos chipsettel, megérte sok pénzt ölni a fejlesztésbe. A rendszer sebessége is ennek megfelelően alakul, villámgyors minden, a kamera szempillantás alatt elindul, de az igencsak összetett programokra sem kell pár másodpercnél többet várni. Bátran lehet játszani is a telefonnal, mivel az IGP mindennel megbirkózik, legyen az egy Real Racing 3, vagy mondjuk egy Modern Combat 5, pedig mindkettő maximális beállítások mellett futott. Nagy kérdés volt a melegedés, ebből a szempontból sem szerepelt rosszul a telefon, sem töltés, sem pedig normál használat mellett nem volt érezhető a hőingadozás, akkor kezdett el langyosodni a telefon, amikor az előbb említett játékokkal terheltük a hardvert.

Ugyan már megjelent az Android legfrissebb, 5.1-es változata, az S6-on futó 5.0.2 is dicséretre méltó, nem beszélve arról, hogy már a TouchWiz legújabb felülete fut a telefonon. A Samsung ráadásul újragondolta egy kicsit saját szoftverét, mondhatni lecsupaszította, számos haszontalannak ítélt fícsört eltávolított. Lényeges újítás, hogy a nem egyértelmű ikonok mellé már szövegesen is odaírták a funkciókat, így mondjuk a kamerában nem fogjuk összekeverni például a fehéregyensúlyhoz és az expozícióhoz tartozó jeleket. A gyári Lollipop nagyon sok mindenben visszaköszön, kezdve a zárolt képernyőn kártyapakli formájában megjelenő értesítésektől a több fázisban legördülő információs függönyön át egészen a sötétebb színvilágig.

Az alkalmazásváltóban lapok szerint gördülhetünk át a háttérben futó programokon, a lista megnyitása elég gyors, és nem csak egyesével, hanem egyszerre is bezárhatunk minden applikációt. A menüben óriási hiányosság, hogy nem lehet nézetet változtatni, vagyis nem tudjuk például ABC sorrendbe rendezni az appokat. A kiosztást viszont módíthatjuk, 4 x 5 és 5 x 5 ikont tudunk megjeleníteni egy oldalon. A TouchWiz életében hatalmas előrelépésnek számít a témázhatóság, előre telepítve három van, a Samsung Áruházban viszont rengeteg egyéb megoldást találunk, amik rendszerszinten nyúlnak bele a felületbe, azaz nem csak az ikonok változnak meg, hanem a tárcsázóképernyő, az értesítési sáv, a billentyűzet és minden más is. Immár az alkalmazásváltó gombot kell hosszan lenyomni az osztott képernyős mód eléréséhez, a legtöbb program bekerül a listába, így nem csak a gyári applikációkat lehet majd kezelni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!