Használat, elérhető tartalmak
A Gear VR használatához mindenek előtt le kell pattintanunk az elülső részén található műanyag borítást, ami hasonlóan könnyű feladat, mint a Note 4 becsúsztatása a valamennyire mozgó microUSB csatlakozóba, majd a készülék helyre illesztése. Ez még nem jelenti azt, hogy a rendszer el is indul, a belső részen ugyanis elhelyeztek egy közelségérzékelő szenzort, képet csak akkor fogunk látni, ha tényleg fel is vesszük a fejünkre. Ilyenkor egy másik világba repülünk, a szivacsból készült borítás ugyanis szinte tökéletesen kiszűri a kívülről jövő fényeket (de nem túl strapabíró, pár hét használat után már látszik rajta, hogy nem új), ugyanakkor valamennyi szöszt is átad a lencséknek. Használat előtt nem csak a Note 4 kijelzőjét érdemes ujjlenyomatmentesre tisztítani, hanem a szemünk előtt lévő üveglapokat is át kell törölgetni.
Az újdonság által nyújtott élményről annyira lehet hatékonyan írni, mint amennyire szavak nélkül, puszta dúdolással lehet mondjuk verset elemezni; valami biztosan átmegy, de amíg ezt nem látja az ember a saját szemével, el sem tudja képzelni, hogy miről lehet szó. A lényeg röviden az, hogy 360 fokos szabadságot kapunk, a megjelenített kép annak megfelelően változik, hogy hogyan forgatjuk a fejünket, ami döbbenetesen közel van a valósághoz, de az Oculus Rift DK2-től annyiban elmarad az élmény, hogy itt csak a fej forgását figyeli a rendszer, a mozgását nem, szóval egy virtálus ablaknál állva nem tudunk mondjuk kihajolni rajta, csak kinézni. A fejünk forgását követő megoldást az Oculus VR fejlesztése és magában a szemüvegben található, tehát nem a Note 4 giroszenzorját használja a rendszer, az nem lenne képes ennyire finoman és precízen követni minket. Az élmény pedig nem lenne ilyen, ha időről időre megakadna valami; szerencsére sosem akad meg semmi.
Sajnos a videók sem tudják rendesen visszaadni, hogy milyen élmény a szemüveg használata.
A funkcionalitás egy három-négy hónapja elérhető eszköznél nyilván korlátozott, elsősorban 360 fokos filmek és képek nézegetésére lehet használni, itt elég bő kínálatot érhetnek el a felhasználók, de a fő csapást nyilván a természetfilmek jelentik, sosem látott és a többségünk által a valóságban elérhetetlen élmények részesei lehetünk például akkor, amikor Izland fölött repülünk át vagy pár méter távolságból figyelhetünk meg pár henyélő oroszlánt. Az élmény pont annyira leírhatatlan, amennyire arcpirítóak a különféle felnőttfilmek, amelyek hosszabb távon valószínűleg szintén népszerű tartalomnak számítanak majd; ezeket nyilván nem az Oculus és nem is a Samsung szállítja, de mivel technológiai oldalról csak arról van szó, hogy a természetfilmekhez hasonlóan speciális kamerákkal kell felvenni a jeleneteket, már több cég is foglalkozik ilyesmivel. A számítógépes grafikát megjelenítő alkalmazások is döbbenetesen erősek, és nem csak akkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy ezt az egészet egy okostelefon csinálja, hanem akkor is, ha önmagukban személjük őket. Az Oculus Cinema nevű szoftverben például filmeket, filmelőzeteseket lehet nézni, de nem akárhol, hanem egy virtuális mozitermekben, vagy akár a Holdon ülve. Előbbi helyen körbefordulhatunk, láthatjuk magunk körül az üres székeket, a hangszórókat, amelyeket átszínez a vászonból jövő fény. A Holdon jobbra láthatjuk a leszállóegységünket, a kerti asztalra kihelyezett projektort, illetve a hevenyészett vásznat, amely nem olyan széles, mint az óriási virtuális moziteremben lévő, de a környezetet meglátva mindenkinek eláll a szava. Döbbenetes élményt jelentenek a koncertek is, amelyeket nyilván fejhallgatóval érdemes kipróbálni, a 3,5 milliméteres jack csatlakozóhoz ugyanis a használat közben is hozzáférhetünk; helyünk itt folyamatosan változhat, néhol az első sorból, utána akár magáról a színpadról élvezhetjük az eseményeket. Vannak játékok is, ezeknél a beviteli eszközök jelenti a korlátot, nyilván csak olyan műfajok érhetők el, amiket fejmozgással és tapipaddal lehet vezérelni. Főleg célbalövős, célbadobós játékok vannak, ezeket is óriási élmény használni, főleg az X-Men és azon belül is Küklopsz rajongóinak.
Virtuális főzésszimulátor, ha a valóság kevés lenne.
A tartalmakhoz egyébként az Oculus szoftveréből férhetünk hozzá, magát az Android rendszert a szemüvegen keresztül sosem fogjuk elérni, az alkalmazás egyből elindul, ha a phabletet a helyére pattintjuk. Viszonylag nagy a kínálat, ha a rendszert átverjük és elhitetjük vele, hogy az Egyesült Államokban vagyunk, ezen szoftverek, játékok, videók egy része ugyanúgy fizetős (mint az okostelefonos alkalmazások), de bőven van annyi ingyenes tartalom is, hogy jópár napig ismét újra és újra le tudjon esni az állunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
