Kamerák, multimédia
Odatette magát az uleFon a kamerák frontján is, hiszen az előlapi, vakuval megtámogatott OmniVision (5 megapixel) és a hátlapi, dupla villanós és F/1,8-as blendéjű lencsével felszerelt Sony IMX214-es szenzor (13 megapixel) is ígéretes. A tucat AOSP-s fényképszoftver viszont nem sok fantáziát mozgat meg, főleg mivel lomhán működik. A gyors fókuszálás csak ígéret, nappal átlagos, sötétben kifejezetten lassú az automatika, és a képek is hosszú ideig készülnek az exponáló lenyomása után. Az érintőfókusz mindenesetre rendben teszi a dolgát, és az élőképről könnyedén elérhetők a módok (pl. panoráma, arcszépítő, többelemes), a HDR, a vaku, a fényképezés, a videofelvétel és a galéria. Kézi beállítási módból csak a megszokottak babrálhatók (ISO, fehéregyensúly, önkioldó), plusz akad egy-két extra (arcfelismerő fókusz, mosolyra exponálás).
Az elkészült képek sajnos nem hozzák a papírformát. A vonalélesség középen még elmenne, és a látószög is nagy, a széleken viszont jelentősen mos a lencse, a zajmentesítés pedig mindenhol megöli a legfinomabb részleteket. Ez szoftveres élesítéssel megfűszerezve (főleg a lassan készülő HDR-módban) bőven hagy kívánnivalót maga után. A dinamikatartomány átlagos, már amennyire a felhős időben lőtt képek engedik az ilyen megállapítást. Makróban egész jó az uleFone phabletje, mivel igen szűk a mélységélesség, így szépen ki lehet emelni a kívánt közeli részleteket a háttérből. Este a végeredmény függ attól, hogy éppen jól működik-e az autófókusz, és stabil-e az ember keze, mivel az optikai képstabilizátor hiányzik. Ha minden klappol, készíthető elfogadható esti fotó, ám ez tíz próbálkozásból csak kevésszer jön össze, mi az ilyenekből válogattunk. Videofelvétel legfeljebb Full HD-ban és 30 fpssel rögzíthető 3gp formátumban, legfeljebb közepes kép- és hangminőséggel, lásd az alábbi demonstrációt.
Az AOSP-alapú zenelejátszó annyira öltözött ki az alkalomhoz, mint a hóhér a saját akasztásához. A díszítetlen szoftver előadók, albumok, dalok és listák szerint rendezi zeneállományainkat (a WMA kódolással nem birkózik meg). Aki szereti az ilyesmit, hangszínszabályzót is beállíthat, füles csatlakoztatásával és a fapados FM-rádió ikonját megérintve pedig nem csak a tárolóról szólhat a muzsika. Önálló videolejátszó nincs, csak a galériához mellékelt darab, az viszont az AC3 hangon és a feliratokon kívül minden fájltípus megeszik, a hiányosságokat pedig egy BS Player orvosolja. 1080p-ben minden okés, a 2K-s tartalmak lejátszása viszont nem dadogásmentes.
Teszt | uleFone Be Touch 2 | Samsung Galaxy E5 | HTC Desire 620G Dual SIM | Sony Xperia M4 Aqua | Lenovo K3 Note |
Frekvenciaátvitel (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB: | +0,15, -0,00 | +0,02, -0,05 | +1,43, -1,96 | +0,02, -0,05 | +1,51, -1,93 |
Zajszint, dB (A): | -94,0 | -91,3 | -88,8 | -87,7 | -84,8 |
Dinamikatartomány, dB (A): | 94,1 | 91,1 | 88,8 | 88,1 | 85,3 |
THD, %: | 0,0160 | 0,0083 | 0,0030 | 0,0075 | 0,0086 |
IMD + Zaj, %: | 0,018 | 0,012 | 0,124 | 0,021 | 0,019 |
Sztereó áthallás, dB: | -89,0 | -89,6 | -87,7 | -87,3 | -83,1 |
A készülék alján elhelyezett mono hangszóró annyira hangos, hogy biztos meghalljunk majd a telefoncsöngést, a kiáradó zajjal viszont már akad bőven gond a maximumon, konkrétan sercegő alapzúgást hallani. Lejjebb véve is csak közepes a hangminőség. A mellékelt füles zeneileg felejthető darab, headsetként viszont megfelelően funkcionál.
Audiomérésünkben, amely a fülhallgató-kimenetet képességeit vizsgálja, jól szerepelt az uleFone üdvöskéje. A frekvenciaátvitel görbéje lapos a hallható tartományban, a zajszint alacsony, és saját fülünkkel sem érzékeltünk semmiféle torzítást, hacsak nem aktiváltuk valamelyik hangzásjavítót vagy hangszínsémát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!