Új hozzászólás Aktív témák

• #16024 pocokxx Közösségépítő D1Rect #16021

  Új Válasz 2013-02-18 16:29:10 #16024

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pocokxx

  Közösségépítő

  válasz D1Rect #16021 üzenetére

  Az egész abból indult ki, hogy a zsinaton "találták" ki a keresztény ünnepeket, és ezt a római naptárhoz igazították.

  A karácsony "köztudottan" a Nap kultuszhoz kapcsolódóan lett december 25, mivel Jézus születési dátuma nem volt ismert, és ezt valóban a pogány ünneppel "váltották" fel. Ugyanakkor az ünnep tartalma egészen más volt, és Urunk megjelenésének ünnepe, mely: "Jézus Krisztus földi születésének emléknapja".

  Húsvét: Niszám hó 14-én, a (zsidó) pászka ünnepén támadt fel Krisztus. Lehet, hogy egybeesett egy aratás ünneppel. (zsidó ünnep, nem római)

  Pünkösd: A húsvét utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetele. Ezt nem tudom, mivel eshet egybe.(pontosabban a zsidó ünnepet tudom: a sínai szövetség ünnepe) (zsidó ünnep, nem római)

  Mindenszentek: Tudtommal ez egy kelta ünneppel fonódik össze. (kelta, nem római)

  Egyébként én ezekben nem látok semmi rendkívülit: Az Isten mindig tudja, mit miért tesz. Sokszor csak utólag nyer értelmet egy-egy kérése. Például ott van a pászka vacsora, mindennek megvan a szimbóluma: kovásztalan kenyér-sürgető idő (nem volt idő megvárni, hogy meg keljen a tészta)
  keserű saláta - az egyiptomi keserű sors
  bárány, amiben nem lehet csontot törni - ?????

  Nincs rá épkézláb magyarázat, egészen addig, amíg kb 800 évvel ezután egy római katona, miután eltörte két lator lábát, Jézushoz érve azt nem mondja, hogy "már meghalt"...

  Fel lehet fedezni az ünnepekben bizonyos hasonló motívumokat, (pl.: a húsvét szent ünnepében: a természet "feltámadása", az új "termékeny" élet, melyet Krisztus hozott el), de ahelyett, hogy ebben egy újabb hitellenes bizonyítékot keresünk, inkább csodálkozzunk rá együtt az Isten történelmen átívelő nagyságára.

  Szent Pál vigyázva inti Timótesut, hogy kerülje az ilyen lényegtelen dolgokon való elmélkedést, mert elveszi a figyelmet a lényegről:

  „parancsold meg egyeseknek, hogy ne
  tanítsanak másként, ne foglalkozzanak mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább
  szőrszálhasogatáshoz vezetnek, mint az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik.” 1Tim 1, 3-4

  "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Új hozzászólás Aktív témák