Hardver, EMUI

A Huawei új generációs, a 16 nanométeres node-on gyártott chipsetjével már az év elején megismerkedtünk, és a P9 család ennek a házi tervezésű hardvernek a felturbózott, Kirin 955-ös variánsát használja. A TSMC gyártósorairól legördülő SoC négy darab 2,5 gigahertzes Cortex-A72 és négy darab 1,8 gigahertzes Cortex-A53 magot tartalmaz. A grafikus feladatokat a Mali-T880MP4 végzi, amely tekintélyes hátrányban van például az MP12-es konfigurációt használó Exynos 8890 3D-s összteljesítményéhez képest, de Full HD felbontáson nem okoz gondot neki a Real Racing 3 meghajtása közel hibátlan képfrissítéssel, túlmelegedés nélkül.

Most is USB-C porton lehet a készüléket tölteni vagy arra adatokat mozgatni [+]

Az egész rendszerfelület villámgyors – igaz, néha egész apró megakadások előfordulnak a főoldalon vagy a böngészőben, mintha a P9-nél ezek nem lettek volna jelen. Ugyanakkor minden honlap és alkalmazás villámgyorsan betölt, a 64 gigabájtos belső tároló különösen fürge, a felhasználható 52 gigabájt pedig bőségesen elég mindenre. Azért microSD kártya is bepattintható, és arra telepíteni is lehet, ám ne tegyük: a leggyorsabbra is köröket ver a beépített NAND chip teljesítménye.

Az EMUI 4.1 a gyártó eddigi legfejlettebb felülete [+]

Az EMUI 4.1-es felületet a P9 kapcsán részletesen bemutattuk, ezért ajánljuk saját magunkat olvasásra, némi bevezető után itt a nyomásérzékelésre koncentrálunk. Az Android 6.0.1-en alapuló felület nélkülözi az alkalmazásmenüt, viszont látástól vakulásig akadnak gesztusvezérlési és kezelési funkciók, ahogyan az értesítések, az engedélyek, az internetelérés és a fogyasztás is széles körben testreszabható. Le lehet nyitni például az értesítési- és kapcsolópanelt a tökéletesen működő ujjlenyomat-olvasón gördítve az ujjat, a szenzor továbbá hívásfogásra és fényképkészítésre is bevethető. Újdonság a programozható infra, azaz nemcsak előre rögzített sémák alapján lehet a beltéri egységeket vagy akár a régebbi tévéket kezelni (az otthoni JVC TV és T-Home set-top box meghajtása nem okozott gondot), hanem egyéni távirányítók is összerakhatók.

A telefonkönyv és a távirányító is remekül használható [+]

Ezek persze mind a háttérbe szorulnak a Press Touch újdonságaihoz képest, amelyeket mi is csak most tudtunk kipróbálni, hiszen a nyomásérzékelős Mate S nem jutott el hozzánk. A másodlagos kezelőfunkciók egyébként nem számítanak újdonságnak az Android világában: a Galaxy Note-ok előbb az S-Pennel, később pedig az ujj képernyő fölé helyezésével kínáltak alternatív kezelési lehetőséget vagy extra információt (AirView). A Huawei a hellyel-közzel működő ujjperc-vezérléssel próbálkozott, a nyomásérzékelés azonban egyszerűen praktikusabb dolog, olyannyira, hogy pletykák szerint később az Android natívan támogatni fogja.

Ikonok és fényképek felett is extra funkciót kínál a Press Touch bevitel [+]

A P9 Plus emuis alkalmazásikonjait erősen lenyomva (vagy az ujjat felettük határozottan végighúzva) extra funkciók listája ugrik fel – a kamera esetében a profi mód, a monokróm felvétel, a szelfi vagy a videorögzítés indítható azonnal. A telefonkönyv esetében új névjegy hozzáadása. Az üzenetkezelőben SMS-írása. A telefon-kezelőben a preferált beállításmenü előhívása. Az órában ébresztés, a stopper vagy az időzítő indítása. Az emailben a levélírás, az olvasatlanok megnyitása vagy a keresés. A beállításokban a WiFi, a megjelenés, a hang vagy a frissítési beállítások indítása. A jegyzetelőben új tétel bevitele. A hangrögzítőben azonnali felvétel indítása, vagy a korábbiak megnyitása. Két alapvető kezelési módot kínál itt a Huawei: erős lenyomásra vagy az előbb említett opciólista ugrik fel (még erősebben lenyomva indul a kedvencnek megjelölt funkció, vagy fel-le húzva az ujjat valamelyik másik), vagy egyből a kedvencnek jelölt választás. A gyakorlatban az utóbbi a praktikusabb: elég csak pártized másodpercig határozottan rányomni a kameraikonra, és máris a monokróm kameramódban találja magát az ember.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!