Külső
A Lite utónév szerencsére nem vonatkozott a külsőre, ami jó, mert a G Pro nem egy különösebben ronda valami. Ám azért nem hagyták változatlanul a külsőt, sőt még csavartak is rajta egyet. A G Pro Lite leginkább csak hátulról ismerhető fel elsőre, ám a Dual változatnál a frontrészt is újragondolták, na nem drasztikusan, igazából a gomboknál nyúltak bele az eredeti elképzelésbe. Mindazonáltal ez a készülék kellemes összhatást kelt, kikapcsolva egyáltalán nem tűnik „lájt” változatnak. Még úgy sem, hogy teljesen műanyagból készült a háza. Az LG ugyanis ügyelt a minőségre, tehát a készülék össze van rakva, mégpedig nagyon is jól. Semmi mocorgás, nyikorgás, lötyögés, az előtte nálam járt HTC Desire 700 tanulhatna tőle. Egyedül a kissé fényes, lakkozott és csúszós hátsó rész nem volt annyira az ínyemre. Érdekes apróság, hogy a gyakorlatilag változatlan fizikai méretek mellett bő 1 dekát lefaragtak a súlyából, a 161 gramm ekkora mérethez nem mondható durvának.
Elölről elég meghatározó tényező a kijelző, ezt egyrészt az 5,5 hüvelykes képátlójának, másrészt a vékony keretnek köszönheti. Ha a méretét nem is, de a felbontását muszáj volt visszametszeni, a qHD (540x960 pixel) elég drasztikusan hangzik az eredeti fullHD után. A Desire 700-nál is kellemes csalódás volt a benyomásom, ám meglepetésre az LG talán még kicsivel jobbnak is bizonyult. Ebben nagy szerepe lehet az IPS panelnek, márpedig a koreai gyártó finoman szólva is érti a témát (elvégre a közismerten válogatós Apple-nek is gyártanak kijelzőket). Normál távolságból semmi vészeset nem látni, a színek igen jók, betekintési szög kiváló, fényerő bőven van, kültéren-beltéren tökéletesen olvasható, úgyhogy bármilyen meglepő, a pixelvadászokon kívül nem lehet komolyabb panasz rá. A kijelző alatti részen a már említett gombkiosztás változásának köszönhetően négy érintős piktogramm figyel ránk. Eltűnt tehát a világítós középső nyomógomb, viszont a negyedik gomb kifejezetten a Lite Dual változat miatt került rá, mert azzal tudunk elsődleges SIM-et választani. Apropó világítás, azt úgy elfelejtették, hogy nincs, ami sötétben vagy félhomályban nem fog jólesni. Felülre jutott egy LG logó, az előlapi kamera, mellette közelségszenzor, innen meg a fényszenzort hagyták le (a fénnyel hadilábon álltak vagy mi?), ahogyan nincs állapotjelző LED sem. Ezek nélkül azért lehet élni és persze sok mobilon nincs ilyen, de azért ezekkel költséget nem, csak kényelmi faktort lehet spórolni, aminek a vevők isszák meg a levét. Itt van még a hangszóró is, amely viszont profin ellátja feladatát, a hang tiszta és maximális hangerőn már üvölt, olyan hangos.
A hátlap ha nem is csillog, de azért fényes bevonatot kapott, viszont kellemes az apró pöttyös minta rajta. Egyébként nincs különösebb érdekesség rajta, középtájon egy LG logó és felirat, felül pedig a kamera szolid optikája és a LED vaku vonzza a tekintetet.
Oldalt egy krómozott csík fut körbe, ami alul és felül vastagabb, oldalt inkább csak vékony elválasztó szerepet tölt be. Jobboldalt van a bekapcsoló/lezáró, ami egy áldás volt az előzőleg nálam járt Desire 700 után, sokkal kényelmesebb. Balra került a hangerőszabályzó, felette egy programozható gyorsgombra is futotta. Alul a microUSB kuksol középen, míg kétoldalról sztereó hangszórók hallatják hangjukat. Azért tisztában vagyunk vele, hogy sztereó hatás nem lesz, viszont elég hangosak és mivel nem a hátlapon vannak, asztalra téve se halkulnak le. Felül 3,5 mm-es jack, másodlagos mikrofon zajszűréshez és egy apró infraport, mely távirányításra használható, utóbbi meghagyásáért jár a piros pont. Szintén ritka extr a jobb felső sarokból előhúzható ceruza, amely semmivel se több, mint a régi PDA-k hasonló megoldása, tehát ne a Note 3 profi cuccára gondoljunk. Megmondom őszintén, hogy ezt csak a második napon fedeztem fel és alig két perc után visszatettem a helyére és többet elő sem vettem, egyszerűen nem hiányzott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
