Doboz, külső

Fogunk a design kapcsán pozitívan is értekezni, de Nothing eszközök csomagolása főleg tesztelői oldalról rémálom: a konkrét dobozt fedő papírburkolatot csak úgy lehet megbontani, hogy azt soha vissza nem csomagolja az ember, mert el kell szakítani. Ez minden Nothing termékre egyaránt jellemző és nehéz megéretni az okát. Utána viszont egy kemény kartonból készült, a telefon hátlapjának mintázatát dombornyomva utánzó szelencét kapunk, ami nagyon nívós, de a készüléken és a Type-C kábelen kívül nincs benne semmi. Viszont még a kábel is egyedi: mindkét végén a csatlakozó ezüstösen csillog és ott figyel a cég márkajelzése is rajta.

[+]

Méretét tekintve a 2a nem mutat különösebb eltérést a Nothing Phone (2)-höz képest. Ugyanúgy 6,7 inches kijelző köré épül, de 11 grammal könnyebb (mert itt több plasztikot használnak), maga a kijelző pedig ugyan most is Full HD felbontású és 120 Hz-es frissítést kínál, de fénysűrűség kapcsán valamivel gyengébb, ami csak akkor tűnik fel, ha direkt napfény alatt mellérakjuk a korábbi, de drágább modellt, mert egyébként erre a panelre sincs különösebb panasz, a védelemért pedig Gorilla Glass 5 felel.

A hangerőszabályozó gombok balra, a kijelzőt feloldó gomb jobbra került, a SIM-tálca alulról húzható ki, két nanoSIM ülhet rajta, viszont az eSIM hozzáadása nem opció. Alul van még Type-C port és hangszóró, ennek felül nem látni a párját, de a készülék sztereóban szólal meg (kimondottan jól) multimédiás tartalmak esetén, mert a felső beszédhangszóró besegít. Akárcsak eddig, most is két színben létezik a cucc: fehérben és feketében, előbbi esetben talán látványosabb a hátlap kamutranszparens kialakítása, hiszen most is áttetsző, de ettől még továbbra sem látunk bele a lelkébe. Mondjuk nehéz is lenne, aki már szedett szét telefont az pontosan tudja, hogy hátulról nézve zömmel az akkumulátor dominál, felesleges mindenféle nyomtatott áramköröket ideképzelni.

[+]

A hátlapról viszont több szempont kapcsán is érdemes beszélni. Egyrészt a telefonon levő két kamerát egymás mellé és középre helyezve rakták ide, ami merőben szokatlan, de van két előnye ennek az elrendezésnek: egyrészt nem billeg az asztalra téve, másrészt igen nehéz úgy fogni fotózáskor, hogy belógjon a képbe bármelyik ujjunk. Ugyanakkor mégiscsak kicsit idétlennek tűnik, kapott is kritikát rendesen a Nothing (voltak, akik szerint olyan, mint egy küklopsz, csak két szemmel), ezért a cég csinált egy videót, ahol reagálnak az észrevételekre és magyarázzák a designt. Hát… szerintem ha egy designt magyarázni kell, akkor az már valahol kínos, de fogjuk az egészet arra, hogy nem szokványos és ezért kicsit idegen egyeseknek. A hátlap másik kérdése az volt, hogy a gyártó védjegyének tekinthető Glyph-interfész, vagyis a hátulra tett LED-csíkok összessége megmarad-e. Meg, de jóval szerényebb kivitelben, mint csak három különálló csíkot kapunk, amelyek persze továbbra is paraméterezhető módon villognak és pulzálnak különböző történések esetén.

[+]

Az IP53-as védelem a fröccsenő vízzel szemben biztosít némi ellenállóságot, a matt fekete keret jól néz ki, a hátlap viszont eléggé gyűjti az ujjlenyomatot. Tokot rá! - mondhatnánk, de ha a tok nem áttetsző, akkor ezzel kinyírjuk a Glyph-iterfész láthatóságát. A korábbi modellekhez már vannak olyan tokok, amik pont ott vannak kivágva, ahol a LED-ek ülnek, nyilván ehhez a telefonhoz is lesz majd ilyen. Az általános kiviteli minőség kifogástalan, nem lötyög semmi, tökéletesek az illesztések, jól meg is lehet markolni a telefont, a kávák szimmetrikusak a kijelző körül, mind a négy sarok szépen ívelt, egyáltalán nem érződik a külsőn, hogy ez a Nothing legolcsóbb modellje.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!