Külső
A Samsungoknál nem szokott különösebb probléma lenni a formatervvel, még az egészen olcsó készülékeik is kulturált külsővel rendelkeznek. A Fit sem kivétel ez alól, egész pofás szerkezet lett. Fekete és fehér színekben létezik, szerencsére mi az előbbit kaptuk, így a fotózás nem volt gond. A lekerekített formát az oldalsó élen körbefutó, füstszínű betét dobja fel. Nekem az alsó, kijelző alatti rész kicsit a BlackBerry Torch-ot idézte fel és ezt nem negatívumként mondom. A kompakt méret és ideális súly miatt jól belesimul a kezünkbe, bár a szélessége némileg átlagon felüli. Semmilyen probléma nincs a minőséggel sem, az összeszerelés teljes mértékben kitűnő, semmilyen ropogás, nyikorgás nincs, a hátlap pedig olyan passzentos, hogy alig lehet leszedni, de erre szerencsére nem sűrűn lesz szükség. A felhasznált anyagok is jók, a hátlap matt felületű, ujjlenyomatokra teljesen érzéketlen, a bordázott felület fogásra is kellemes, viszont a kosz könnyen befészkeli magát rajta.
Az előlapon meglepően sok helyet foglal el a kijelző, ami annak is köszönhető, hogy a képátló 3,31 hüvelyk, tehát a telefon méretéhez képest nagy példányról van szó. Sajnos ez bizonyult a készülék leggyengébb pontjának, ugyanis érthetetlen okból a relatíve nagy képernyő csupán QVGA (240x320 pixel) felbontású, ami rendkívül kevés. Tudomásom szerint ez a legnagyobb képátlójú QVGA panel, amit mobilba szereltek, leszámítva talán néhány kínai noname borzalmat. Roppant furcsa, hogy a Samsung, mely az egyik legnagyobb név a kijelzőgyártás terén, ilyen baklövésre szánta el magát. Nincs mit szépíteni, a kijelző pixeles, csúnya és ezen az sem segít, hogy a színek és a fényerő rendben vannak, valamint hogy kapacitív és multi-touch panelről van szó. Egy HVGA felbontás tökéletes lett volna, ahogy azt a Gio esetében meg is kapjuk (ráadásul kisebb képátlóval!). A kijelző fölött egy márkajelzés és a hangszóró helyezkedik el, utóbbinál a hangerő és hangminőség is rendben van. Fényszabályzót nem, de közelségérzékelő szenzort kapunk, ezt a hangszórótól jobbra találjuk. Alul, középen egy hagyományos gomb terpeszkedik, ez a Home funkciót látja el, míg a két szélén kapacitív érintőbillentyűk vannak. Meglepő módon ezek nincsenek megvilágítva, egyébként megfelelően működnek.
A hátlap legfőbb érdekessége a már említett bordázott felület. Ez jól néz ki, fogásra is kellemes, ujjlenyomatot nem gyűjti, viszont a bordák közé remekül befészkeli magát a kosz. Alul látjuk a kihangosító hangját átengedő rácsokat, ahonnan elég hangosan, átlagos minőségben törnek elő a dallamok. A felsőbb részben ismét egy márkajelzés, majd a kamera optikája töri meg a felületet.
Nincs zsúfoltság az oldalsó részeken sem, szépen elosztották a funkciókat. Alul csupán a mikrofon üzemel, míg jobb oldalon található a bekapcsolásra és képernyő zárolásra is használatos billentyű. Átellenben, baloldalt a hangerőszabályzó és a memóriakártya ajtaja vár minket, utóbbi azt is jelenti, hogy a cseréhez még a hátlapot se kell leszedni, ami jelen esetben kifejezetten jó. Egy apró matrica is került ide, ami igazolja, hogy a Qualcomm szállította a rádiós egységet. Felülre került a 3,5 mm-es audio kimenet, valamint az elhúzható ajtó mögé rejtett microUSB. A bal felső saroknál jutott hely a nyakakasztónak, ha valaki használ még ilyet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
