Új hozzászólás Aktív témák

• #2713 #65675776 törölt tag Sztripi #2709

  Új Válasz 2006-03-04 16:37:56 #2713

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #65675776

  törölt tag

  válasz Sztripi #2709 üzenetére

  Egy dolog valamit tervezni/előkészíteni és egy másik megvalósítani. Tervezni/előkészíteni is lehet hosszú-hosszú évekig. De ez nem feltétlenül az alapos munkát jelenti. Sokkal inkább a határozatlanságot, ami a Weimari-köztársaság vezetőit olyannyira jellemezte. Hiába készítették elő, ha egy lépést se tettek a megvalósításért. A közmunkaprogramot egyszerűen nem merték elindítani, féltek a köztől. Tévedtek, rosszul mérték fel az emberek hangulatát. Hitler viszont nem szarozott, hanem lépett. És gazdaságilag jó irányba.
  
  A háborús előkészületek minden erős gazdaságban fellendülést hoznak. De csak az erős gazdaságban! A gyengét tovább gyengíti (így járt pl Magyarország is). Tehát először is meg kell erősíteni, stabilizálni a gazdaságot és csak utána fegyverkezni. Erre szolgált a New Deal és a német gazdasági program is.
  
  A francia haderők felszerelésének jelentős része és a hadvezetés gondolkodásmódja teljesen elavult volt. Pedig DeGaulle volt a páncélos hadviselés egyik legnagyobb teoretikusa (B. L. Hart, Tuhacsevszkíj és Guderian mellett). Csakhát a hadvezetés kellőképpen konzervatív volt. Olyan tábornokok vezették a francia haderőt, akik már az I. vh idején is öregnek számítottak.
  
  A francia vadászgépek közül csak a Morane-Saulnier M.S. 406 [link] és a Dewoitine D.520 [link] volt korszerűnek mondható. A kettőből együtt összesen kevesebb mint 1500 épült. Ez kevés volt a kb 3000 db német vadászgéppel szemben. A többi francia vadászgép (illetve franciák által használt) még a Zerstörer-ek ellen is kevésnek bizonyult, pedig azok bizony nagyon gyengék voltak vadászgépnek. A britek vadászgépei kisebb számban vettek részt a harcokban, viszont eredményesebben harcoltak, mint a franciák. Kiképzés.
  
  A tűzérségük tényleg kitűnő lövegekkel rendelkeztek (a Schneider kitűnő tervezővállalat volt). Viszont a lőszerek nagyrésze az I. vh-ból maradt vissza. Ez két dolgot jelentett: 1. alacsony megbízhatóság; 2. alacsony teljesítmény. A vezetés az egész francia haderőben kritikán alúli volt minden fegyvernemnél.
  
  A Char B1 és B2 alapvetően az I. vh-s Mark VIII jelentősen továbbfejlesztett változata. Legnagyobb hibája, hogy a főfegyverzete nem körbeforgatható toronyban volt elhelyezve. Jelentős harcászati hátrány. A 37mm-es ágyúja legfeljebb a Pz I és Pz II ellen volt elég. A Pz III és Pz IV ellen csak hátúlról volt hatásos. Ebből a szempontból (és védettség, mozgékonyság tekintetében is) jobb volt a Matilda II. Mivel mind a brit, mind a francia erőknél a gyalogsághoz osztották be a hk-kat, nem tudtak koncentrált erőként harcolni. Ezzel el is vesztették minden előnyüket. Egyetlen alkalommal tudtak sikert elérni (igen Arras). Ott ugyanis koncentráltan vetették be őket és harcászatilag helyesen. De nem tudták a sikert továbbfejleszteni, ezért tulajdonképpen értelmetlenül csatáztak.
  
  Pct ágyúból a németeknél is hiány volt, ráadásul a PAK38 sem igazán terjedt még el, a PAK40-ről nem is beszélve. A gyártó meg annak szállít, aki fizet. A franciák nem igazán akartak. Azt hitték az üzletembereket meghatja a hazafiság. Tévedtek.
  
  A detoxos megjegyzésed jól mutatja a francia haderők állapotát. A francia katonák egyszerűen nem akartak harcolni. És erről bizony leginkább a politikusok tehettek. Amikor a katona azt látja, hogy az ellenség a szeme láttára száll meg egy területet nevetséges erőkkel és nem tehet ellene semmit, bizony elveszti még az életkedvét is. A Franciaországi-csata során nem volt ritka a tömeges dezertálás a francia haderőkben. Amint a németek kitörtek az Ardennekből és rávetették magukat a franciákra, azok egyből kapitulálni akartak, méghozzá feltételek nélkül. Hogy ez nem történt meg az csak és kizárólag Churchill meggyőzőkészségének volt köszönhető. Petein teljesen pánikban volt, elvesztette miden józan ítélőkészségét. Churchill a Franciaországi-csata alatt többször is személyesen látogatott Franciaországba, meglátogatta a fronton harcoló csapatokat is. A brit katonákat ez nagyon lelkesítette. A francia vezetők jó messze voltak mindvégig a fronttól... A francia haderők hiába voltak nagy létszámúak ha nem jól vezették őket és nem voltak kellően (illetve gyakorlatilag egyáltalán nem) motiválva.
  
  A franciák észak felől várták a támadást, mivel nem sokkal a támadás előtt egy német tiszt a tervekkel együtt belga területen zuhant le. Emiatt meg kellett változtatni a terveket. Lényegében megfordították az eredetit, azaz felcserélték a megtévesztő és a valós támadási irányt. Eredetileg az Ardennekben zajlott volna a megtévesztő támadás, mivel a németek sem voltak igazán meggyőződve arról, hogy azon a területen komoly páncéloserőket át lehetne vezetni. De bennük volt annyi önbizalom, hogy belevágjanak és végül sikerre vigyék.
  
  Az ellentámadás és végül a folyosó tartása egy érdekes kérdés. A franciák gyakorlatilag könyörögtek a briteknek, hogy csináljanak valamit. A francia csapatok döntő többsége soha sem jutott volna el Dunkerque-be ha a BEF két hadosztálya nem tartja fel a németeket olyan sikeresen. Addigra gyakorlatilag már csak a brit csapatok harcoltak a németekkel a franciák csak ott voltak. A németeknek nem igazán volt már szükségük fegyverekre, hogy elfoglalják a hídfőt. A BEF csapatjai is teljes mértékben kimerültek addigra. A problémát már akkor is súlyosbította Göring, aki megígérte, hogy a Luftwaffe megsemmisíti a hídfőben rekedt egységeket. Nem sikerült igazából komoly kárt okozniuk. Mire megindultak a szárazföldi csapatok, addigra a hídfőt gyakorlatilag teljesen kiűrítették. Persze minden nehézfegyverzetük ott maradt. Sőt még a könnyűek is. Emiatt lehetett volna komoly esélye egy Brit-szigetek elleni légideszant hadműveletnek.
  
  Amiben a németek jelentősen felűlmúlták a szövetségeseket, az a haderőnemek közötti koordináció! A briteknél ez csak nyomokban volt jelen, a franciák szinte el is zárkóztak az ilyesmi elől. Súlyos tévedésnek bizonyult.
  
  És az USA haderejéről: a vadászgépeik egészen a P-47 és P-51 megjelenéséig nagyon alacsony színvonalat képviseltek. Olyannyira, hogy a britek az átadott gépeket (tipikusan a Hawk család típusai) csak az Észak-afrikai frontra tartották alkalmasnak. A P-39-re a britek egyáltalán nem kérték (az oroszok viszont szerették és tudták is repülni. A Spit-et viszont utálták). A P-38 csak nagy magasságban bizonyult megfelelő teljesítményűnek, nem is csoda, hogy leginkább felderítésre használták. A haditengerészeti gépeik is igazából csak a Hellcat megjelenésével váltak ütőképessé.
  
  A hk-k terén csak a Sherman volt versenyképes, a Lee/Grant a Char B hibáival rendelkezett. Viszont jelentős továbbfejlesztési potenciállal bírt. Könnyű hk-ik mindig is jók voltak. Nehéz hk-ik egészen '45-ig nem voltak, akkor is csak kevés Pershing került bevetésre. Az viszont ~10-15 évig (az M47 megjelenéséig) domináns volt a hadszíntereken.
  
  Gyalogsági téren egyáltalán nem voltak elmaradva.
  
  Hogy miért kezdtek már '38-ban fegyverkezni? Azért mert ők nem voltak olyan naiv, idealista barmok, mint az európaiak. Tudták, hogy akkor már elkerülhetetlen a háború és azt is, hogy nélkülük nincs győzelmi esélye a szövetségeseknek.
  
  A modoromat már többen a szememre vetették. Nem vagyok híve a finomkodásnak. Emiatt (mármint a finomkodás) tört ki a II. vh is.

Új hozzászólás Aktív témák