Külső
Kérem szépen, az anyaghasználat etalonja ezentúl egyértelműen a One M8 lesz. Elképesztően prémium hatást gyakorol a készülék, ráadásul a gyártó szerint most már kilencven százalékban fémből épül fel a ház, mellőzték a polikarbonát anyagot, hűvös, minőségi a tapintás, ezt a masinát ha kitesszük az asztalra, akkor mindenki csodájára fog járni. Az összeszerelési minőség hibátlan, nagyon egyben van a telefon, meg sem röccen, ha mondjuk erősebben elkezdjük nyúzni. Érheti viszont egy kis negatív kritika is a telefont, hiszen szerintem túlságosan hosszúkás, pontosabban magas lett. A 146.4 x 70.6 x 9.4 milliméteres dimenziók tökéletesen mutatják, hogy az elődmodellnél majd egy centiméterrel jobban megnyújtották a terméket, vannak olyan részek, melyek feleslegesek, persze a pontos belső szerkezetet nem ismerjük, így nem érdemes nekiesni az M8-nak, mindenesetre a külföldi fórumok is megoszlanak, hogy ez, vagy a régebbi modell a szebb. A 160 grammos tömeg tekintélyparancsoló, kézben és zsebben is érezhetővé teszi tesztalanyunkat, de egyáltalán nem zavaró.
A külső kialakítása egyébként nem volt egyszerű feladat, Scott Croyle vezető dizájner szerint egy egészen új metódust kellett kifejleszteni ahhoz, hogy a telefonnál alkalmazott lekerekített formaterv kivitelezhető legyen. Kicsit egyébként lehet sajnálni a polikarbonát hiányát, mivel rendkívül csúszós lett a masina minden része, kicsit nehezebben lehet biztosan megfogni. A One M8-ra ezentúl ráadásul úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra, nem csak a csúszósság, hanem a karcok miatt, talán még a régebbi One-nál is könnyebben sebet tudunk okozni a házon. Az IP-védettség sajnos elmaradt, ám azért gondolt a vállalat a vízállóságra, hogy legalább esőben elő merjük venni a telefont. Az IPX-3 védelemnek köszönhetően a vízfröcskölést 80-100 kPa közötti nyomásértéken 5 percig bírja az M8, de fontos, hogy a 0,7 liter / percet nem lépheti túl a ráfecskendezett vízmennyiség.
Az előlap változáson esett csak át, ám az azonnal feltűnik, hogy a hosszúkás kialakítás a kijelző méretnövekedése miatt történt. Az M7 4,7 hüvelykes megjelenítője az M8-ban már 5 hüvelykesre duzzadt, mindeközben viszont a felbontás megmaradt, így továbbra is 1080 x 1920 pixelt jelenít meg a képernyő. A képsűrűség változott, most már 441 ppi értékkel kalkulálhatunk. A Gorilla Glass 3 üveggel védett Super LCD3 panel egyébként elképesztően szép színeket, és még meggyőzőbb fényerőt produkál, úgy érzem, az HTC megoldása még mindig az egyik legjobb a piacon. Sajnos a vezérlőgombok a kijelzőre kerültek, így sokszor nem érezzük, hogy méretesebb megjelenítőn dolgozhatunk. A legkérdőjelesebb viszont az, hogy ha már az érintésérzékeny gombokat eltávolították, akkor miért kellett kizárólag a HTC logó miatt az előlap alján hagyni egy jó vastag fekete sávot, aminek igazából semmi haszna nincs, pont ezzel lehetett volna csökkenteni a készülék magasságát. A masina előlapjának tetején és alján elhelyezkedő sztereó BoomSound hangszórók azonban nem csak vagányságot kölcsönöznek, hanem lélegzetelállító hangminőséget is. Az öt megapixeles előlapi kamerát a jobb felső sarokba helyezték (érdekes, hogy ez az optika nagyobb felbontásra képes, mint a hátlapi), a ledes eseményjelző azonban továbbra is a hangszórórácsok között bújik meg, erős fényereje van, így jól látható messzebbről.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | HTC One M8 | Samsung Galaxy S5 | Sony Xperia Z1 Compact | LG G2 |
| Fehér fényerő | 438 nit | 302 nit | 518 nit | 399 nit |
| Fekete fényerő | 0,34 | N/A | 0,29 nit | 0,29 nit |
| Kontrasztarány | 1289:1 | N/A | 1788:1 | 1375:1 |
| Színhőmérséklet | 9887 K | 9721 K | 7122 K | 8261 K |
A One M8 oldalain több változtatást eszközöltek az tavalyi modellhez képest. Eltűnt a műanyag keret, ami a fehér színű modelleknél nagyon gyorsan sárgult. Felül jobboldalra került a bekapcsológomb, amelybe az infraportot integrálták. Egy ilyen nyúlánk telefonnál már szerintem inkább oldalra kellene helyezni ezt a gombot, más kérdés, hogy számos szoftveres megoldást építettek az új One-ba, ami szinte használaton kívül helyezi ez a kapcsolót. Alul most már nem csak a microUSB kábelt lehet csatlakoztatni, hanem a 3,5 milliméteres fülhallgatót is, úgy látszik, ez egyre inkább tradicionálissá válik a mobiloknál. A készülék jobb felén figyelhető meg a most már érezhetően kiálló hangerőszabályzó billentyű, közvetlenül felette pedig végre egy microSD foglalat is helyet kapott, ennek elhagyása miatt sok kritikát kapott a gyártó az elődmodellnél. Baloldalra szerelték a nanoSIM foglalatot, újabb eszköz támogatja tehát a miniatűr kártyát, bár meg kell hagyni, a behelyezést szolgáló tálca elég méretes, először nem is hittem el, hogy ebbe csak nanoSIM megy. A tajvaniaknak erre egyébként két magyarázata van, az egyik, hogy a minden helyre szükségük volt, a másik pedig, hogy így maradt terület egy másodlagos nanoSIM-nek, ezáltal nem kellett újragondolni a dizájnt a kétkártyás modellnél.
A hátlap szintén ékes pontja a telefonnak, természetesen ez a rész is teljes egészében szálcsiszolt fémből készült, egyedül a masina tetején láthatunk egy fordított T betű alakot öltő kivágást, ahol megbontották az egységet. Előbbi az NFC antenna miatt került így kivitelezésre, hiszen a fémen keresztül kevésbé lenne jó a jelerősség. A legfontosabb újdonság kétség kívül a felső részt uraló kettős, más néven duál "kamera", amiről később szót ejtünk, mint ahogy a mellettük fekvő dupla ledes villanót is kielemezzük majd. A borítást nem tudjuk leszedni, bár aligha érzem úgy, hogy jelen esetben erre szükségünk lenne.
Szerencsére egyébként egyik kollégánk az előző generációs One büszke tulajdonosa, így sikerült a két készüléket egymás mellett lefényképezni, hogy mindenki szemügyre vehesse a különbséget. A galéria erre a linkre, vagy a képre kattintva érhető el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
