Multimédia, kamera
A hátlapra szerelt autofókuszos kamerát egy igencsak erős ledes villanóval látták el, maximumra csavart beállítások mellett 8 megapixelben tudunk fotózni vele. Az előlapi optika már szerényebb képességekkel bír, ám a 2,1 megapixeles felbontás még így sem mondható rossz értéknek. A szoftverben először egy minimalista felület fogad, ahol a vakut, a kameraváltást, valamint a módokat érjük el egy gombnyomással. Utóbbiban az automatikus, a szép arc, a sorozatkép, a panoráma, a virtuális séta, a HDR funkciókat kapjuk meg, a továbbiak ikonra nyomva pedig a sport és a hangalámondásos kép módokat tudjuk letölteni. A fogaskerék jele az általános beállításokat rejti, felbontást, képstabilizációt, arcfelismerést, ISO-t, effekteket (színkiemelés, szépia, fekete-fehér, negatív), visszaszámlálót és helycímkével ellátást találunk itt. VIdeók esetén Full HD a maximális engedélyezett felbontás, ezeket 30 képkocka / másodperc sebességgel rögzíthetjük.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képekről általánosságban elmondható, hogy egész jól sikerülnek. Természetesen továbbra sem a csúcsmodellek kameráihoz kell hasonlítani a kütyüt, de azért egy Galaxy S III szintet simán megüt a fényképező, ami már használható végeredménnyel kecsegtet. A dinamikatartomány erős közepes, jól jön azért néha a HDR üzemmód, a makróhoz viszont nem kell hozzányúlni, mert szép és éles felvételek készíthetők. Ugyanez igaz a sima fotókra is, a vonalélesség és a részletesség sem kiábrándító, egész jól látszódnak az apró dolgok, még ha érződik is egy kicsit az utólagos élesítés. A színek rendben vannak, a vaku kellően erős, többnyire jól lövi be a szoftver a fehéregyensúlyt, bár azért nem hibátlan a folyamat. A videók nem vészesek, de elmaradnak a képeknél megszokott kellemesebb minőségtől, érdemes egy gombnyomással az eme kékkel kiemelt linkre kattintani, hogy a tesztfilm előugorhasson.
A zenéinket többféle lista szerint láthatjuk, van lehetőség mostanában hozzáadott nézet, számok, albumok, előadók, mappák, műfajok és készülékek szerinti kutakodásra. A muzsikák lejátszási sebességét gyorsíthatjuk, bekapcsolhatjuk a hangszínszabályzót és az automatikus kikapcsolást (15 perc és 2 óra között, vagy megadhatjuk saját magunk is az értéket, ám a szoftver egy napban maximalizálja ezt). Zenehallgatáskor az albumborítók nagy képként látszódnak, a gyorsikonok segítségével pedig a vezérléshez, az ismétléses lejátszáshoz, a shuffle módhoz és a tekeréshez férhetünk hozzá. Az eszköz viszonylag tisztán szól, ám ez sajnos kellemetlen következménnyel is társul, ugyanis az átlaghoz képest nagyon halk a hangszóró. Kicsit azért majd boldogabbak leszünk, ha az FM-rádiót meglátjuk, ez nem túl gyakori szolgáltatás a magasabb árfekvésű Samsung telefonoknál, ám a Mega 2-nél nem hagyta ki a gyártó.
A gyári videólejátszóhoz külön program dukál, ahol rövid előnézetet kapunk a készüléken tárolt filmekről, pár képsort megmutat belőle az alkalmazás, látványos dolog ez. Felbontások tesztelésénél az 1080p-vel próbálkoztam maximum, ami sima liba volt, könnyedén és akadásmentesen jelenítette meg ezeket a masina. A formátumoknál a DivX az egyetlen hiányzó elem, amit a telefon támogat, pedig ekkora kijelzőhöz már úgy adná magát egy megfelelő app beépítése, amit így a Play Áruházból kell majd beszereznünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
