Hardver, menü

Az ASUS meglehetősen sokféle beszállítóval áll kapcsolatban, össze-vissza variálják, hogy melyik modellbe kitől rendelnek alkatrészeket, a chipsetek kapcsán is ez a helyzet. Dolgoznak az Nvidiával, a Qualcommal, a MediaTekkel, esetünkben pedig az Intel szállította az erőforrást, a Z2580-as, kétmagos Atom processzor magonként 2 GHz-en ketyeg, a grafikus gyorsítást pedig egy PowerVR SGX544MP2-re bízták. A RAM mérete 2 GB, papíron tehát decens a cucc. Átlagfelhasználóknak nem kell attól tartaniuk, hogy az Intel chipset miatt komoly kompatibilitási problémákba ütköznének, az ARM felmérése szerint az appok 9%-a nem fut x86-os hardveren. Ugyanakkor az is igaz, hogy bizonyos alkalmazásoknál (azok között, amelyeknél nem történt meg a portolás) gyengébb teljesítményre számíthatunk, ez leginkább játékoknál fordulhat elő.

A szintetikus sebességteszteknél is látszik, hogy nagyon szórnak az eredmények, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nem készültek fel minden alkalmazásnál arra, hogy Intel chipsetet is natívan mérhessenek. Az általános sebességérzettel a mindennapok során viszont a világon semmi gond nincs, roppant reszponzív a felület, pörög-forog a menü, gyorsan megnyílnak az alkalmazások, viszont a hívásfogadásnál van egy fél másodperces késés, én már hallom a másik felet, de amit mondok (ilyen meglepő dolgokat szoktam, hogy: szia), az nem egy át az éteren.

A rendszer az Andorid 4.3-as verziójára épül, elvileg lesz majd hozzá frissítés, de igazából ez eléggé mindegy, mert az ASUS saját felületet álmodott meg, amit ZenUI-ra kereszteltek és igazán jól sikerült. Már a feloldóképernyő is nagyon barátságos, a kitett ikonokat elhúzva rögtön a megfelelő funkciókba reppenünk, de ha nem oldjuk fel a képernyőt, akkor is látjuk a soron következő naptárbejegyzéseinket, amit az ASUS egyébként widget formájában is biztosít azzal a névvel megáldva, hogy What’s next. Itt olyan finomságok is vannak, hogy ha mozgatunk egy eseményt, akkor arról is szól a kütyü, hogy ne felejtsük el, hogy ennek az időpontja megváltozott.

Három kezdőoldal van, ha hosszan nyomjuk bármelyiket, akkor egy négy elemű csempés felület ugrik fel, ahol a hátteret izélhetjük, widgeteket tehetünk ki, hozzáadhatunk további keződoldalakat és shortcutokat. Az értesítési függönyt kétféleképp lehet lehúzni, ha a kijelző tetejének bal oldaláról indítjuk a mozdulatot, akkor a notifikációk bukkannak el (innen a beállításokat is elérjük), a másik felét izgatva a felső sávnak pedig egy kerek ikonokkal operáló beállításhalom csúszik le. Itt elérhető a többet között a zseblámpa, a RAM tisztítás és a Quick memo is, ami némiképp az LG megoldására hajaz nevében, de nem screenshotot csinál, hanem a jegyzetelési appot indítja el.

A menübe lépve is vannak finom okosságok, listázhatjuk csak a letöltött, vagy csak a gyakran használt appokat, el lehet rejteni ikonokat, lehet zárolni és jelszóval védeni funkciókat. Mappázni viszont csak a főoldalakon tudunk. A beállításokban is vannak extrák, van egy Easy Mode nevű opció, ami megváltoztatja a felületet, nagy ikonokkal operál azok számára, akik nehezebben boldogulnak egy Android rendszer összetettségével, vagy nem olyan jó a látásuk. Egy csokornyi ASUS egyéni beállítást is találunk, itt változtatható, hogy az alkalmazásváltó gomb mit csináljon, ki lehet rá osztani a képernyőmentési feladatokat is, bekapcsolható a kesztyűs mód, ami a kijelző érintésérzékenységét növeli, megadható, hogy az alkalmazások alapesetben a belső tárhelyre, vagy a memóriakártyára kerüljenek. Az is bekapcsolható, hogy alvó állapotból a hangerőszabályzó gombra kettőt nyomva a kamera induljon el, illetve a két SIM kezelésére vonatkozó opciókat is megtaláljuk. A telefon nem dual-active, ha ez egyik kártyán beszélgetünk, akkor a másik elköszön a hálózattól és nem elérhető módba kapcsol.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!